nemcsak a hajam, engem is szétszórt ma a szél

esti mese

2012-01-30T23:32:00.001+02:00

ismét jelentkeztek az RMDSZ-ellenes „matricások”

2012-01-25T23:30:00.001+02:00

Közleményben magyarázták akciójuk indítékát azok a fiatalok,akik néhány nappal korábban RMDSZ-ellenes matricákat ragasztottak erdélyivárosok belvárosában. A szövetség jelezte: nem tudják komolyan venni az akciót.

„Az ország a csőd szélén, számolatlanulveszik fel azokat a hiteleket, melyeket majd nekünk kell sokszorosanvisszafizetni, szétverték az oktatást, elüldözik az orvosokat, amit lehetetteladtak vagy elloptak, tombol a korrupció és lassan de biztosan – kislépésekkel – a demográfiai összeomlás szélére kerültünk. Szüleink márbelerokkantak, mi nem akarunk! Nincsen autonómia és nincsen magyar egyetem.Nincsen jólét és nincsen becsülete a tisztességes munkának. Huszonkét éveredménye! Eredménytelensége. Mindez úgy, hogy közben magyarjaink másfélévtizede vannak a kormánykeréknél. Illetve az RMDSZ. Huszonkét év utánvisszatért a nélkülözés, a reménytelenség és a félelem” – fogalmaznak azönmagukat csak „mai tizen- és huszonévesekként” meghatározó „matricások”.

Mint írják, a korábban felragasztott matricákon ezért teszikfel a kérdést: „RMDSZ! Eredmény ez?!”, azoknak, „akik a mi jövőnkből építenekmaguknak jelent”.

A közleményüket csak „matricásokként” aláíró fiatalokdöbbenetesnek nevezik az öntapadós-ragasztás utáni reakciókat.

"Miután az elhallgatás módszere nem működött, a múlt rendszervalamennyi reflexe egyszerre támadt fel. Ha nem a saját sorskérdéseinkről lenneszó, már-már komikusnak hathatna az, ahogyan városainkban tulipánospártaktivisták csapatai kajtatják közterületeinken a kis feliratos téglalapokatés kaparásszák buzgón, mielőtt túl sokan láthatnák azokat” – írják.

A csoport hazugsággal vádolja a Marosvásárhelyi Rádiót, mivelaz szerintük úgy számolt be akciójukról, hogy :
"Magyar nemzetiségű fiatalokat értek tetten a hétvégén a helyirendőrség járőrei, miközben gyűlöletet szító, RMDSZ-ellenes plakátokatragasztgattak Marosvásárhely főterén”. Azt kifogásolják, hogy a rádió a„gyűlöletet szító” jelzővel illette üzeneteiket.

Ezért külön matricát készítettek a Marosvásárhelyi Rádiónak,amelynek szövege ez: „Közpénzen hízik a pártsajtó! RMDSZ! Eredmény ez?!”

A „matricások” azt ígérik: nem hagyják abba akciójukat.

Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerdán az MTI-nek elmondta: a szövetségnem tudja komolyan venni ezt az akciót, amely különben névtelenül zajlik.Kovács szerint ugyanis nem valószínű, hogy a kezdeményezők maguk is komolyangondolják azt, amit állítanak, ha nem merik vállalni nyíltan álláspontjukat.

Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ-ellenesszöveget tartalmazó öntapadókkal a hétvégén telt meg Marosvásárhely belvárosa,de más városokban, például Nagyváradon is láthatók voltak a matricák. Apiros-sárga-kékre színezett tulipán alatt több olyan magyar nyelvű kérdésjelenik meg, melyre a szövetség csúcsvezetősége lenne hivatott válaszolni.

A tiltakozóakció részeként kiragasztott öntapadók szerkesztői arra kérnek választ a kisebbikkormánypárttól, hogy hol van a beígért erdélyi autópálya, miért kurtították mega tanárok és az orvosok fizetését, miért űznek csúfot a kisnyugdíjasokból?Ugyanakkor azt vetik az RMDSZ-vezetők szemére, hogy a bársonyszékért eladták amagyarságot.

A marosvásárhelyirendőrség azonosította az öt tettest, közülük a négy nagykorú fiatalembertmegbírságolták.

(agora.net)

2012-01-20T08:35:00.002+02:00

álomfő

2012-01-13T14:10:00.003+02:00

Minden balos (vagy bánom is énmilyen!) mellékzöngén túl, ez az alábbi írás nagyon jó. Legalábbis ami a lényegetilleti - Schmitt Pált, és a plágiumügyet.

Schmitt Pál.

Lényegében fölösleges bármilyen kommentárral kiegészíteni a fenti kétszavasmondatot, mert a név extra nélkül is megnevetteti a polgárokat. Alegemlékezetesebb bohóctréfákkal és kabaréjelenetekkel rivalizál, ami különösbravúr, mert az államfői intézmény elsődleges küldetése nem az ország lakóinakmulattatása.

Az általános egyetértés emelkedett állapotát jelzi, hogy az internetes fórumoktöbbségén még csak vita sem alakult ki arról, hogy az olimpiai bajnok vívó –miként a Hvg.hu cikke állítja – tényleg egy bolgár tudós dolgozatából másolta-eláb- és végjegyzetek nélküli doktori disszertációjának meghatározó részét.Jellemző, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal vonatkozó védekezése hozzávetőlegannyira stabil, mint a San Marinó-i futballválogatotté.

Nincs is ebben semmi meglepő, mert az államfő az Orbán-rezsimhumánpolitikájának a szimbóluma. A kormányfő a bolgár tengerpartróltájékoztatott, hogy a végsőkig lojális Schmitt megválasztását várja el afelcsúti hűségeskün túlesett képviselőktől. Ennek nyomán a sereg az ország elsőpolgárává emelte a politikust. Hamar kiderült róla, hogy bár jó kiállású,idősödő férfi, a magyar nyelv szabályaival legalábbis zaklatott viszonyt ápol,miként az is, nem fecsérli idejét alkotmányossági aggályokra. Soha nembizonytalanodott el egyetlen hirtelen elé küldött szürrealisztikusjogszabállyal kapcsolatban sem, legföljebb akkor izgulhatott volna, ha kifogy atolla. Közéleti megszólalásai olykor némi fejtörést okoztak, amennyiben zavarbaejtően sok esetben gyorsan kellett határozni arról, vajon komolyan beszél-e.

Nyilván a doktorit is annyifelelősséggel készítette el, mint amennyivel a munkájával járó napi ügyekbeneljár. (Persze ennek fényében akár érdemként is elkönyvelhetnénk, hogy legalábblefordította a bolgár munkáját, s nem csupán szignálta a francia szöveget.) Aplágium miatt sokan követelik majd a világ egyetlen köztársaságától megfosztottköztársasági elnökének lemondását, ám kár lenne feladnia. Ideállá vált. Aztcsak halkan tesszük hozzá: az államcsőd felé lökné az országot Schmittlelépése, hiszen ő a kormányzás motorja (kiemelés tőle). Azt pedig Orbántól éskedvenc fantasztáitól tudjuk, jó a kormányzás, mi több, az ország megújul,újjászerveződik, a gazdaság pedig hamarosan kozmikus tempóban száguld, s nemlesz az a globális összeesküvése a karvalytőkének, amely akadálya lehetne, hogyMagyarország végre elfoglalja bolygóvezetői helyét.

Az elnöknek ki kell tartania, hogymég a remélt csúcsokon se feledjük, milyen a szisztéma, amiben élünk, s egybenörvendezzünk, hogy itt bárkiből lehet bármi. Emberünk például a NemzetiEgyüttműködés Rendszerének márkaneve és emblémája. Az Orbán-rezsim álomfője.Még nem akadémikus.
Még.

(Pető Péter, Népszabadság)

gála - 20 éves a Gruppen-Hecc

2012-01-03T23:02:00.000+02:00

boldoG Új éveT

2012-01-01T16:49:00.001+02:00

tél

2011-12-25T13:05:00.002+02:00

karácsony

2011-12-24T21:54:00.000+02:00

isTen báránya

2011-12-24T15:26:00.002+02:00

szeretlek, mert nem is tudom, lehet-e mélyebben szeretni mást, hálásabbnak lenni bármiért, örülni jobbanbárminek, mint annak, hogy Isten létbe hívott, hogy a végtelenül kiáradó szeretete által az élet ajándékát adta, hogy felemel, szeretés elenged, őriz és szüntelenül óv,gyermekévé tesz, szerelmesen

december 31. - bemutató

2011-12-23T00:19:00.002+02:00

december 30. - bemutató

2011-12-23T00:17:00.001+02:00

hugenották

2011-12-07T22:30:00.001+02:00

december 6. - bemutató

2011-12-02T13:41:00.001+02:00

2011-11-29T00:33:00.001+02:00

a nyomorultak, ó, a nyomorultak

a hiteikkel, eszméikkel, és rögeszméikkel!

ó, ez az egész emberi faj, hogy örökkön-örökké lázálmokértkell hadakoznia!

lázálmokért küzd örökkön-örökké,

holott az egyik olyan, mint a másik,

s helytállni értük, vagy feladni őket,

egyforma kín-egyforma pusztulás.

(székely jános: protestánsok)

köDdeL taKarod szeMemben a nyaRat

2011-11-19T14:59:00.001+02:00

vasárnap

2011-11-06T10:59:00.001+02:00

ablaKok

2011-10-26T23:21:00.000+03:00

sZéP vagY, testeDen fénYes kiS ablaKok,
néHa kiCsit nagYok,széP vagY,éN Is aZ vagYok

/visKy zSolt/

raJongáS

2011-10-25T16:10:00.003+03:00

október 21. - bemutató

2011-10-21T08:27:00.002+03:00

az élet fája

2011-10-06T11:54:00.004+03:00

Kell némi ráhangolódás, hogy az ember belemerüljön ebbe azálomszerű hangulatba, de ha sikerül, akkor sokat ad a film. Egy idő utánrájövünk, hogy mi a konkrét oka az elemelt képeknek és annak, hogy a családéletéből látszólag logikátlanul kiragadott pillanatokat látunk: a felnőtt Jackfeltörő emlékeit nézzük a gyerekkoráról. És nem csak. Mert ezek ajelenetek épp csak jelzésszerűen keretezik a gyerekkori történetet,hiszen a világ teremtésétől kezdve, alapvető lételméleti kérdések szinteábrázolhatatlan feszegetésén túl minden van ebben a filmben. Minden, ami azélethez tartozik. És az nem sok. Egy nő, egy férfi, gyermekek, Isten, bűn, ésboldogság. A szó szoros értelmében cselekmény nincsen, helyette különbözőállapotokon vezet minket végig a film. A feltétlen szeretettel körbeölelt,védett csecsemőkorból haladunk a gyerekévek gondtalanságáig, majd a szerető, deszigorú apa által támasztott egyre magasabb követelmények szülte dühig éskeserűségig. Terrence Malick nem hagy lógva minket, egyértelmű és megnyugtatólezárást ad, de szimbolikus fináléja már inkább érzelgős, mint nagyívű.Olyan hangulat is kell hozzá.

végre ősz

2011-10-05T20:26:00.000+03:00

minT sáRgaroZsda kuKorica füRdőziK, vaGy gYöngYházfénYű ököRnYál úSzik aZ őSzi meleGben, úgY szeRetlek nYáruTó keDvesem

egy BOTRÁNY részletei

2011-09-30T01:34:00.000+03:00

Történik, hogy egy fiatal, csinos tanárnő (Cate Blanchett)érkezik művészettörténetet tanítani egy fiúiskolába, ahol a kamaszodó diákságotszinte szétveti a bennük fortyogó tesztoszteron. S mivel változnak az idők, azegyik srác keményen rá is nyomul a szendén flörtölő tanárnőre, azonban egyideig még sikerül titokban tartani a bimbózó, de ha kitudódna, iszonyúbotránnyal kecsegtető románcot. A tanulót, az angolok a realitást is figyelembe véve, egy kölyökképű tizenhét évessel játszatták el. A nebuló a kalandot (?) keresi a magánál érettebb nőben, de románcuk inkább a tanár életében fog majd törést okozni: a diáknak egyszerűen nincs vesztenivalója az afférok sorával. Ellentétben a példamutató anyával, akinek férjével, gyerekeivel (köztük egy Down-kórossal) tartott kapcsolata sínyli meg az alkalmi szexuális együttléteket, melyek egyre többet kezdenek jelenteni a nőnek – de csak neki. Azon kívül, hogy az angol film leköti afigyelmet, és szórakoztat, sokkal több van benne: minden emberben örökké rejlődilemmákat feszeget. Konkrétan kettőt: a fiatal tanárnő személyében a szabadságvagy a biztonság, az idős másikéban, akiegyébként a film szubjektív narrátora is, a ragaszkodás vagy az elengedés dilemmáját.Extrém eseteket mutat be, de nem elszállt, teátrális módon, hanem úgy, hogyközben észre tudjuk venni a saját életünkben rejlő ilyen jellegű problémákat.Ezért tanulságos az Egy botrány részletei: aki pont azon töri a fejét, hogymegcsalja-e régi kedvesét egy izgalmas, új valakivel, annak egy időre ez a filmelveheti tőle a kedvét, bár a jelenetsorokban óhatatlanul megvillan a testi-lelki megújulás (lehetséges) élménye is. Ha pedig valaki úgy érzi, túlságosan ki akarjasajátítani a szeretteit, annak is felhívhatja a figyelmét az ebben rejlőveszélyekre. És végül a film annak is intő példa, aki elsivárosodott, unalmaséletén vagy házasságán már képtelen változtatni. Zavarbaejtően furcsa minden és mindenki, sokszor nem tudtam hová tenni a történéseket a saját jól (vagy nem jól) fejlett erkölcsiségemben. Szóval nincs kiút, csakvállalás lehet – esetleg.

én az Örök Női vagyok

2011-09-25T00:09:00.000+03:00

I.

Ott voltam már a Világ őskezdetén. Még el sem kezdődtek a századok, mármegszülettem Isten kezéből, – pirinyó pont voltam, de arra szántan, hogyegyre szebbé váljak az idők során, munkatársa legyek isten művének.

A Világban egyesülve és termékenyülve jön létre minden – találkoznak,egyesülnek az egymást kereső elemek, kettő-kettő egymásba olvad ésmegszületik egy harmadik.

Engem Isten lehelt az ős-Sokféleségbe, sűrítő és központosító erőként.

Én vagyok a létezők összekötője, – illat vagyok, mely hajtja őket, hogyegymás felé fussanak; szabadon, szenvedélyesen sodrom őket egymás felé,egyesülésük útjain.

Én mozgatok és rendezek egybe mindent.

Én vagyok a Világba lehelt szépség, hogy szerveződni késztessem aMindenséget, – Eszmény vagyok a Világ fölött hogy emelhessem fölfelémagasba.

Én vagyok a Női, a lényeges erő.

Kezdetben csak hullámzó pára voltam, alig-tudatos vonzódásba rejtve, lazaés még gyönge mágnességnek alján, hogy a pólus felé indítsak mindent.

Pedig már léteztem akkor is! –

A kozmikus szubsztancia szintjein, melyek szer Világ ígéretét hordjákszülető fodraikban, árjaik ölén már rajzolni kezdték arcom első vonásait.

Még félig alvó; de valóban létező Lélekként kavartam az őseredeti, csaknemalaktalan Masszába, s mágneses vonzási körömbe futott az őstömeg; – még azatomokba, ezekbe a parányi mélységekbe is homályos, de konok és nyugtalanvágyat loptam, hogy lépjenek ki semmit sem érő magányukból, s valami rajtukkívülihez kötődjenek.

Így szilárdultak a Világ alapjai. Én voltam kötőcementjük.

Mert még a legparányibb monádka moccanása is – ha valóban aktív központotalkot – annak a szemernyi szerelemnek enged, amely felém vonzza, – azegyetemes Nőihez.

Pirkadt az Élet, – már olyan létezőkben kezdtem testet ölteni, melyeknekhivatása lett, hogy maguk módján tükrözzék arcomat…

Fokról-fokra váltam egyénivé.

Először csak ködös árny voltam én, tovafutón, mintha haboztam volna, hogyfogható formát öltsek a dolgok szíve mélyén…

– de amint a lelkek már gazdagabb, mélyebb, lelkibb egyesülésre lettekképesek, én is többféle formát öltöttem magamra.

Így lassan-lassan titokban alakult az élettárs és az anya típusa…

Az átalakulások során nem dobtam el az alsóbbrendű vonzások egyikét sem,amelyek felvillantak születésem egymást követő állomásain, ahogy az olajfais mélyíti törzse bensejét minden új tavasszal.

Csak egybefogtam ős-vonzásokat és rendeztem őket, hogy növekvő tudatothordjanak, így aztán – amint az élőlények tökéletesedtek a Földön –vágyaik egymásra gyűrűző zónáiban mindenütt én vetettem mag lábamat:körről-körre, de mindig megelőzve növésüket, – így lettem boldogságuk, melynekik megfelelt.

Nézzétek, micsoda óriási vibrálás fut végig a horizont egyik végétől amásikig, városokon, erdőkön át.

Tekintsetek végig az Életen, föntről lefelé: ahogy nyüzsögnek az emberek ésbennük erjed a Világ, – figyeljetek a madarak dalára és; tollaikszivárványára, eszeveszetten zsongnak a rovarok, – új és új virágok tárjákszét kelyhüket, szívós szorgalommal dolgoznak a sejtek, – s a csirákszüntelen vajúdva szülnek…

Én vagyok az egyetlen fénysugár, ahol mindez fakad és amelynek ölén vibrálminden.

Az Ember, a Természet szintézise, sok mindent csinál a szívében égőtűzzel: magasra fokozza Erőit, fut a Dicsőség után, Szépséget alkot, aTudománynak szenteli életéi. S mégis sokszor nem számol azzal, hogy asokféle forma mélyén mindig ugyanaz a szenvedély dobog, – tisztultan,átformáltan, de folyton élőn, – a Női vonzás.

Az Életben kezdtem feltárni énemet

De először az Ember ismert fel engem: abban a pezsgő zavarban, amibejelenlétem vetette őt. Ha a férfi szeret egy nőt, kezdetben azt hiszi, hogyszerelme csak hozzá hasonló személyre irányul, akit átölel hatalmával ésakivel szabadon társul.

Jól látja, hogy arcomat fény borítja el, őrá is átfut a sugárzás, érzelmimozgásba hozza szívét és ragyogni kezd tőle mindes dolog.

De lényem sugárzó fényét csak saját elbűvölt szelleme egyéni fokának véli,vagy egyszerűen azt hiszi, hogy szépségem tükröződik a Természet ezer kisékkövén.

Ám nemsokára ámulva tapasztalja azt a heves nagy erőt, mely benne tör fel,amint közelebb megyek; s remeg, ha felismeri, hogy velem csak úgyegyesülhet, hogy ő is feltétlenül a teremtés egyetemes művének szolgájalesz.

Azt vélte: élettársat talált maga mellett. De már látja, hogy bennem atitkos nagy Erőt érinti meg, a fátyolarcú Rejtőzködőt, aki most így jönfeléje, hogy magával ragadja,

Aki már rám talált, az ott áll minden dolognak kapujában. Nemcsak az embersaját érzelmi életén át, de a magam természete fizikai kapcsával is,folytatódom a Világ lelkében, – vagy méginkább: én vagyok az egyetemesjelenlét mágneses vonzása, s a számtalan mosoly.

Kapu vagyok a teremtés teljes szívéhez, – a Földnek Kapuja, a nagyBeavatás… Aki engem ölel, átadja magát nekem és a Világmindenség foglyatesz.

De – jaj! – tudásom: Jó és Rossz tudása…

A titoktól az Ember megrészegült…

Amikor látta, hogy számára én vagyok a Minden, azt vélte, hogy karjába,zárhat.

Velem együtt lezárt világba akart becsukódni, kettesben. S azt hitte,hagy kielégítjük egymást, elég leszünk kettesben önmagunknak.

Abban a pillanatban máris égbe foszlottam ujjai között…

S akkor talán úgy tűnhet, hogy én vagyok az Emberiség veszte, – a nagyKísértés!

Ó, Emberek, miért álltok meg a fáradságos tisztulás munkája közben, amireszépségem akar hívni titeket?

A lényem az, hogy termékeny vagyok, – vagyis a Jövő és az Eszmény felétartok.

Tehát megfojtotok egy másodperc alatt, amikor meg akartok merevítem és márkész formában birtokolni engem…

Ekkor meg is rontjátok, visszájára fordítjátok természetemet.

Mivel az Élet egyensúlya arra szorít titeket, hogy egyre magasabbrajussatok, ezért, ha Bálvány képemhez ragaszkodtok, azonnal hátrabuktok:anyagivá teszitek önmagatokat, pedig istenekké lehettek velem.

Ha körém zárjátok szárnyatok, az Anyaggal együtt estek vissza; mert azAnyagot az elemi terméketlen és semlegesítő egyesülése visszaveti lefelé.

Csak Anyagot öleltek át. Mert az Anyag csak út, irány valahová, – aszellem arca – a fonákjára fordítottan.

S bukásotok őrült sebesre gyorsul, egyre vaduló fergeteggé, amintmindjobban növekszik a szakadék – valódi vágyatok és az egyre ocsmányabbformái között, ahová tovább hajszoltok engem.

S erőlködéstek végén: a por. Csak hamut öleltek át.

Emberek, minél inkább a gyönyör útján kerestek engem, annál inkábbtávolodtok el igazi Valómtól…

Bizony a test ficánkol és becsap titeket, mint a Rossz mágneskarja –köztetek és az alsórendű sokféle között (ami az Isten képe, visszájárafordítottan), a test csak tetszetős fonákom: taszító örvény felett lebeg,vagyis a romlás határtalan mélységű bugyra.

Az Ember sokáig nem tudta: féljen vagy imádjon engem, mert képtelen voltlátni: melyik a délibáb és mi az igazság.

Szépségemért és erős karomért szeretett. De félt a számára idegen hatalmammiatt, és azért is, mert nem tudta megfejteni szédült örvényeimet.

Ereje voltam – és Törékeny Gyöngesége, – Reménye és Próbatétele. Miattamvált külön a jók és a gonoszak csoportja.

Lehet, hogy az Ember végleg gonosszá tett volna engem, ha nem jött volnaKrisztus.

Et usque ad futurum saeculum non desinam…
S hatni fogok az örökkévalóságig…

II.

Krisztus megmentett, Felszabadított.

Amikor azt mondotta: Melius est non rubere, azt hitték, hogymeghaltam az örök Élet számára.

Ki mondhatná meg már előre: a Világ utolsó alkonyán – az egyén és aKozmosz sok tökéletessége csokraként – milyen ezer színnel hullok rá majdaz Isten-arcra?

Jövendő korok hervadhatatlan Szépsége vagyok én, – a Női eszmény.

S így minél inkább Nő leszek, annál anyagtalanabb és égibb is lesz azarcom.

A lélek bennem akarja szublimálni Testét, a lelket meg a Kegyelemigyekszik isteníteni. Akik meg akarnak őrizni engem, velem együtt kellátváltozniok…

Nézzétek!

Vonzásom tűzfészke észrevétlenül hajlik a pólus felé, ahová fut és aholösszpontosul a Szellem minden útja…

Szépségemnek szivárványszínei pazar köntösként hullnak a Teremtésre éslassan csukódnak össze a köntös szárnyai…

Már árnyék borul a testre, pedig szentségek mosták hófehérre.

Az árny talán elér a művészethez is, – a tudományig, az óriás nagyvalóságokhoz is, melyek úgy szeretik egymást, mint a Nőt…

A sugár fordul. – Követni kell. Lehet, hogy nemsokára csak Isten marad megszámotokra ebben a teljesen szűzivé vált Nagyvilágban. S bennem Isten várreátok!

Jóval előttetek húztam magamhoz Istent…

Sokkal azelőtt, hogy az Ember értékelte volna erőm feszültségét ésistenítette vonzásomat, az Úr már teljesen megfogant engem Bölcsességében;s én meghódítottam Szívét.

Azt hiszitek talán, hogy ha nem vonzotta volna Őt Tisztaságom, leszálltvolna közétek valaha, testet öltve a Teremtés erőterében?

Csak szerelem képes mozgatni a létezőt.

Tehát hogy kiléphessen önmagából, Istennek előbb a vágy útját kellettmegalkotnia saját léptei előtt, saját maga elé kellett árasztania a szépségillatát.

Akkor teremtett engem, – fénylő felhőként a szakadék fölé, önnönmaga és aFöld közé, hogy bennem lakjék – közöttetek.

Már értitek, miért dobog titokzatosan szívetek, ha közeledni láttok?…

Az Isten jelenlétét érzitek és egészen lángra gyúltok, ha rátok árad agyöngéd szeretet, a szentség bája sugárzik rátok a Nőből, olytermészetesen, hogy csak nála keresitek; s mégis annyira titokteljesen,hogy meg sem tudnátok mondani: hol rejlenek forrásai.

Isten és a Föld közé kerültem, közös vonzásuk régiójaként, – s egyiket amásikhoz szenvedélyes erővel közel hoztam.

Végül pedig bennem történt meg a találkozás, amelyben Krisztus születése ésteljessége érik hosszú századok során.

Én vagyok az Egyház, Jézus Arája.

Szűz Mária vagyok én, minden embernek Anyja.

Azt hinnétek talán, hagy az Ég és a Föld ilyen kapcsolatában haszontalanszolgaként el kell majd tűnnöm, – ködként oszlanom szét a Valóság színeelőtt.

Akik szeretnek engem, ettől ne féljenek!

Pedig igazában ilyen szavakkal támasztott fel, mint Lázárt – Magdolgával,– s ragyogó fénykoszorúként szőtt engem Önmaga és az emberek közé:

Mert amikor megmondotta: mi az Erény, valódi lényemet tárta fel, s alépteim nyomát elvesztő Embereket arra az igaz útra vitte vissza, amerrejártam.

Az újjászült Világban most is az vagyok, ami kezdettől fogva voltam: hívószó, mely a világgal egyesülni indít, – a Mindenség vonzóereje – azemberarcon tükröződve.

De: az igazi egyesülés éppen az, mely egyszerűvé – vagyis lelkivé –alakít.

… A valódi termékenység a Szellem szülésére társít létezőket.

Hogy Nő maradjak abban az új szférában, amelybe a Teremtés emelt, új formátkellett öltenem, de itt sem változott meg régi természetem.

Mert míg csalóka arcom most is az Anyag felé kábít kéjenceket, ValódiLényem égig emelve vonz: a Keresztény és az Isten között lebeg.

Most is csábítok – de a fény felé. Vonzok mindig – de már a szabadságba.

Én ezentúl a Szüzesség vagyok.

A Szűz még asszony és anya is: íme, az új idők jele.

A pogányok az Akropoliszon ezt kiáltják az Evangéliumra: torzzá tetted aVilágot! – és siratják a Szépség halálát. – Ez Isten-gyalázás.

Mert Krisztus szava nem szakításra és elválásra hív: – mintha Istenválasztottjai sírtba dobhatnák a Test Törvényét és összetörhetnék akötelékeket, melyek fajuk sorsához kötik őket, s a kozmikus árbólkiszöknének, amelybe születtek.

Aki jól érti Jézus hívó szavát, annak nem kell ledobni szívéből aszerelmet. Sőt – éppen ellenkezőleg – teljes emberré kell lennie.

Tehát még rám szorul, hogy érzékennyé fokozzam erőit és felrázzam lelkét azisteni szenvedélyes szeretetére.

A Szent számára – jobban, mint bárkinek – én vagyok az anya, ki bölcsőfölé hajol, – a fiatal álmok ragyogó alakja, – a mélybe gyökérző vágy,mely hallatlan de különös – erőként száll a szívre, – az egyedilétezőben én vagyok az Élet tengelye.

Krisztus meghagyta minden kincsemet.

De olyan fényt sugárzott rám az Égből, mely határtalanul felmagasztalt.

Először is: új pályaívet akart a természetes erőnek adni, mely lendítvekibontakoztat.

A folyton magasba törő Emberiség előtt járok én: szerepem az, hogy egyremagasabbra szálljak, – vonzón és győzelmi pálmaként is, majdnem elérve,sohasem fogságba ejtve lebegjek a Föld egyre növekvő vágyai fölött. ANőinek – éppen természete miatt – folyton erősebbnek kell lennie aNagyvilágban, mely nem fejezte még be fejlődését: ha virágszálam utolsóbimbója kihajt, az már a Tisztaság dicsősége és boldogsága lesz.

Korról-korra milyen számtalan új lényeget adott a Természet azÉletárnak!…

A keresztény hatásra a Teremtés végpontjáig fogom majd szövögetni veszélyesés hajszálfinom szálait: mindig változó teljesség lesz belőlük és bennükfonódik egybe minden új nemzedék álma.

Tehát – amíg Világ ez a Világ – Beatrice arcán ott látjuk tükröződni aművészet és a tudás álmait, melyek felé minden új század vágyva tör…

– A Nő – őskezdettől fogva – szívére szorít most is minden virágot,amit csak táplál a Természet életet fakasztó vére, s az ember szorgos ésügyes keze.

Mert mint a létben részesült létező nem semmisül meg, amikor elériLétforrását, de – épp ellenkezőleg – így lesz teljes, mert Istenbeforrad…

Vagy amint az egyszer már teljes lélek sohasem veti ki magából azt asok-sok elemet, amiből előkerüli, – de megőrzi lényegében a test erőit ésigényeit, melyekbe burkolózik….

Ugyanígy az istenivé alakuló Kozmosz sem dobja félre vonzó befolyásomat,amelyben lassacskán fonódott össze és szilárd csokorként marad meg atomjaiegyre bonyolultabb, de egyszerűbbé is váló kötelébe.

Ott leszek én az Isten ölelésének tüzében is, teljesen, egész múltammalegyütt, – sőt akkor is folyton feltárom titkaim: feneketlen forrás leszekeljövendő végtelen formáimmal is, akárcsak az a rengeteg szépség, aminek –észrevétlenül – mindig én vagyok ruhája, színe, kapuja…

Ha majd azt hiszitek, hogy távol vagyok, – s bár el is felejtitek, hogy énvoltam hangotok színe, szemetek fénye, – én mégis mindig ott leszek: abba anapba merülve, amelyet magamba szívtam…

S ugye elég, választott boldogok, hogy egy pillanatra pihenjen bennetek anagy feszültség, mely titeket Istenbe sodor; elég egy percre visszanéznetekabból a központból, amely igézve húz…, hogy az isteni tűzben ismétragyogni lássátok arcomat.

– S akkor majd ámulva nézitek, hogy szépségem sok-sok fodrában szüntelenélettel suhan tova az egymást érő régi vágyak sora, amelyek a Semmipartjaitól kezdve futni késztették és összegyűjtötték a Szellem elemeit – aszerelemben.

Én az Örök Női vagyok.

( Teilhard de Chardin )

how deep is your love

2011-09-24T00:07:00.001+03:00

Tableau Vivant

2011-09-17T23:46:00.001+03:00

May 2011 - 120 Model Tableau Vivant - Skylight One Hanson from Sarah Small's Tableau Vivant on Vimeo.

a szent színház

2011-09-16T10:47:00.001+03:00

„Isten azért állította az embert avilágba, hogy a Teremtő munkatársa legyen.”

Aszínház szakrális gyökerei már a kereszténység előtti időkből való irodalmiművekben is kimutathatók, ezért a színházi ősformákat kutatva nem a szókeresztény értelemben vett természetfeletti gyökerekre, hanem a görög világisteneinek dicséretét szolgáló, népünnepélyek formájában megnyilatkozó kultikusjátékokra kell gondolnunk. Két jelentősebb görög drámaíróra utalhatunk:Aiszkhüloszra, írásainak középpontjában a morális és vallási értékek állnak,valamint Szophoklészre, aki műveiben bátran és lendületesen ábrázolta az ókoriembernek az istenekhez fűződő viszonyát.

Adráma, a „színpadi cselekmény” kialakulása tehát pogány-vallásosszertartásokhoz, Dionüszosz isten tiszteletére bemutatott kardalokhoz,extatikus állapotban előadott közösségi énekekhez kapcsolódott. Pár száz évvelkésőbb – a történelmi változásokhoz és a társadalmi viszonyok alakulásáhozidomulva – a színházi jelenség átalakult, különösen a kereszténységtérhódításával számottevő változásokon ment át. 526-ban a római egyházbefolyása alatt álló összes területen bezárták a színházakat, de a különbözőzsinati határozatok arra utalnak, hogy a népi színjátszás fennmaradt, a sokszormegismétlődő tiltás sem volt eredményes. Az egyház Szent Ágoston tanításaitvette alapul, mely szerint a színház az ördög találmánya. Kb. Kr. u. 1000-ignem készültek új drámai szövegek, vándortársulatok azonban szorgalmasan jártákEurópát, piactereken, vendégfogadókban adták elő a mitológiai, vagy amindennapi élethez kapcsolódó történeteiket, és az egyházi tilalom, azaugustinusi imperatívusz ellenére, tovább éltek a dramatikus népi játékok.

A9. század végére szokássá vált a katolikus egyház hagyományos liturgiájánaktrópusokkal való díszítése, ez jelentős lépésnek számított az egyházevangelizációs törekvéseiben, hiszen a középkor zömében írástudatlan népének, aszóképek használatával tulajdonképpen megkönnyítették a bibliai történetek,tanítások befogadását. A trópus az istentisztelet egyes elemeit dramatizáltformában jelenítette meg – ezek voltak a misztériumjátékok, megtérést ésbűnbánatot célzó párbeszédes cselekmények, melyek ó-és újszövetségi, néhaapokrif evangéliumokból merített jeleneteket dolgoztak fel. A középkorimisztériumjáték egyik ismertebb alfaja a passiójáték, a bibliai történetnekJézus szenvedésével és halálával foglalkozó részeit dramatizáló színjáték,valamint a mirákulum, mely a szentek életének eseményeiről, csodatételeirőlszólt. A középkori vallásos színjátékból alakult ki az iskoladráma, diákokáltal előadott vallásos-morális célzatú, általában bibliai vagy történeti tárgyúszínjáték. A felvilágosodással, az értelem középpontba állításával, ahagyományos intézmények, szokások és erkölcsök kritikai megkérdőjelezésével egyátfogó deszakralizációs folyamat vette kezdetét, és ebben a színháznak atársadalomban betöltött szerepe, tömegekre gyakorolt hatása is megváltozott.

Amodern korban új időszámítás kezdődik a színházművészetben. Már nem az istenekdicsőítésének az eszköze, nem didaktikus-nevelőszándékú példázat egy erősenegyházközpontú középkorban, bár ennek a folyamatnak a kitüntetett szerepeüdvtörténeti szempontból elvitathatatlan, vagy éppen protestáló, hitvitázóagora (reneszánsz, felvilágosodás), hanem a színház ekkorra megszűntalárendelt, kiszolgáló szerepet betölteni a különféle ideológiák mentén,történelmi-társadalmi eszmerendszerek forgatagában. Ez alól, Európában, csak anémet színház volt kivétel a huszadik század 30-as éveitől kezdődően, amikor anemzeti szocializmusban fasisztoid ideológiák propagálására használták aművészeteket. Ez azonban eléggé elszigetelt jelenség volt, a fősodrúművészet-értelmezést, a színház funkcionalitásának a meghatározását a modernkorban alapvetően az képezte, hogy az előadó művészet, az összesrokonművészettel egyetemben, az életünket érintő alapvető kérdésekretorzításmentes válaszokat keres széles alkotói eszköztár igénybevételével.Ilyen alapvető kérdés maga a létezés kérdése, a teremtett világ, az ember helyea teremtett világban – ami nem csak antropológiai, kulturális vagytársadalomlélektani, hanem elsősorban hitbeli, vallásos kérdés (Akárki,Nimwégai Márika című középkori moralitások, szerzőjük ismeretlen). Így, sajátosmódon, a színház által, a tükrözés művészetével lehetőség nyílik ontológiaikérdésekről, létezésünk mélyebb értelméről elmélkedni a színművészet adott,provokáló, de egyúttal kontemplatív természetének köszönhetően( Samuel Beckett:Godotra várva - a figurák alapvető elvi magatartásformák, a misztériumokhoz, moralitásokhozhasonlóan). Ebben az értelemben, és a maga sajátos stílusjegyeivel, akonvenciók fölülírásával, mintegy élő-lüktető művészeti ágazatként a színház akutató-elmélkedő szemléletűségével elvezethet Istenhez, Isten mutatkozhat meg aszínházban, tágabb értelemben véve, Isten mutatkozhat meg a művészetben, aművészet által. Ezért, a színház szakrális gyökerein túl, szent tér és időkeresztmetszetében, a transzcendens jegyek megjelenésével az érzékelhetőalakban megnyilvánuló szentségnek, a színházi hierophániának lehetünk atanúi, a dramatikus művészet lehetséges újjászületésének a modern korban, különféletörténelmi hatások, eszmerendszerek alakulásától függő kitérők után.

Miközben az ókorban, majd a középkorban is a színházi jelenségközönség-szórakoztató jellege mellett szinte törvényszerűen tanító, majdhogynempropagandisztikus formát öltött, a modern kor színházában az ars poetica, agondolatiság árnyaltabb, sokrétűbb megfogalmazásával találkozhatunk. Ebbe asokrétűségbe illeszkedik bele kitüntetett módon a szent minőségis, és az alkotás gyakorlati, valamint lélektanieszközeinek az újradefiniált használatával válik körvonalazhatóvá a dramatikusszövegek liturgikus, oratorikus természete. A szentségazonban, minden emberi beavatkozáson, célirányos művészi-alkotói szándékon túl,érdek nélkül mutatja meg magát, Isten szándéka vezérli, „funkcionalitása” azIsteni gondviselésből származó jobbító-nemesítő folyamatoknak rendelődik alá. ALélek megmutatkozik a „párbeszédes” művészetben, ez pedig az Istenimegmutatkozás váratlan csodája - nem a hagyományosan vett vallásgyakorló szenttereken, hanem a színházban, a szinte legendásan profán stigmával sújtott,deszakralizált térben. Így a mindennapi valóságtól valamimerőben más valóság nyilvánul meg, nyer teret a színpadon - kultikus térréalakul a színház. Az üres tér (Peter Brook), szent térré alakul.

Aszínház szakrális művészet, és a különböző művészettörténeti korszakokban, aváltozó társadalmi-politikai viszonyok közepette behatóan tükrözte az adott kortársadalmának a lüktetését, ritmusát. Ugyanakkor – és ebben a történelmifolytonosság szintén releváns – az alkotóművészetek mindig is kísérletet tettekarra, hogy a transzcendens élményt felmutassák, kiábrázolják akiábrázolhatatlant, az alaktalant (Andrej Tarkovszkij: Andrej Rubljov oroszszerzetes-ikonfestőről készült filmje hűen illusztrálja ezt).

Aszínházi jelenség szakrális természete azt jelenti, hogy a modernkori vagy kortárs drámák jelkép- ésgondolatrendszere, az alkotói folyamat, és végül a kész színházi előadástranszcendens jelképrendszere, és kontemplatív sajátosságánál fogva közvetítőminőséggé alakul a mulandóság és a múlhatatlanság, az evilági és a túlvilágiközött. A színművészet ebben a koncepcióban az egyház evangelizációstörekvéseinek a részévé, élő-cselekvő személyes keresztényi bizonyságtételléválik (Zsolt 19, 2-7).

Keresztényhitünk alapja a teremtettség elfogadása, az, hogy Isten létbe hívtateremtményeit határtalan szeretete által. Ha az alkotó felismeri-elfogadja ezt,művészi alkotói aktivitását ennek a princípiumnak rendeli alá, és alkotásaibannem csak dicséri, hanem teret enged a Mindenségnek, a színház szakrálisjellegét építi tovább mintegy hálaként a létbe hívásra (Valóban szent vagy,Istenünk, és méltán dicsőít téged alkotásod, az egész teremtett világ (…), részleta III. Eukarisztikus imából). Az ember tehetségével, alkotásával megismerhetőbbé és befogadhatóbbá teszi a teremtettvilágot, mert felismerte, hogy alkotása a Szentlélek munkája nélkül - semmilyentranszcendens jegyet nem hordozván – szegényes, mulandó; ezért, az alkotó emberszemélyes, keresztényi, a lélek mélyéről feltörő, Isten alkotótársáváelőléptető hite elengedhetetlen ebben a „reprodukcióban".

andrej rubljov - szentháromság

2011-09-13T16:13:00.000+03:00

egYetlen angYal

2011-09-13T00:04:00.000+03:00

koRán, gyoRsan emelKedett a holD, széTszóRva aZ éGen káSáS felHőpamaCsok taKartáK eL aZ arCodon a fÉnyt, éS minTha tudTák volNa, hoGy mirŐL beszÉltÜnk teGnap, aDDig-aDDig forgOlódTak, kaVaroGtak aZ égeN, öLelkeztek, míG véGül egyIk paMacs elTakarTa a hoLdat, mÁsik kiSSé leJJeBB kúszoTT, keTTéoszlott, kétOldalT felKapaszkoDva körBefogtA a hOldat, egYik feléN egYik paMacs, máSik felÉn mÁsik paMacs, éGi jáTék, tánC, éS megeLégedVén a holD, kidUgta anGyal feJét a felHők möGül suHanva szInte a fŰben alVó feJünk föLé, meRt eZt aZ angYalt, báR moSt aluDva, rÉgen álModtuk mÁr meG, éPPen ígY, koRán, gyoRsan emelKedve, s eZ miNd olY mesÉs, minTha oTt seM leTtünk volNa olYan szÉp, hIhetetLen volT, oTt aZ éGben, aMi töRténT veLünk

2011-09-06T19:22:00.004+03:00

egyetlen nyár

2011-08-29T14:43:00.016+03:00

az út enyhén kanyarodott a falu felé, átmentem a hídon, ott kellett volna lenned már ebben az órában, szénakazalok némán, furcsán néztek össze, nem értettek semmit, mert nem is igen szeretnek mást, csak a kaszást, de ő hajnalban jön, amikor még harmatos a fű, vagy még korábban, pirkadatkor, hűvösben, kora reggel már el is megy, addig levágja a füvet, később megszárítja, forgatja, majd kazalokba szedi

ez egy élet, ez minden évben ugyanígy egy élet

feltéve, ha éppen valaki más nem jön, és nem jut eszébe, hogy kisétáljon oda, nem a kaszás, nem a forgató, nem a gyűjtő, egyszerűen egy ember, aki leül a földre, hol kinyújtott, hol maga alá gyűrt lábakkal, nem is a nyárnak öltözve, de természetes színekben, fűzöld, fekete, barna hajú ember, szélcsendben, ott kellett volna lenned mire odaérek, ebben az órában már látnom kellett volna, hogy vársz, olyan szépen vársz, olyan mélyen egybeolvad a várakozásod a föld illatával, a száraz levelekkel, a kék, naplemente után vörösben izzó égaljával, majd azokkal a hirtelen beszürkülő színekkel naplemente után, amikor a föld összezsugorodik, mert milyen érdekes, amikor éjszaka, az éj leple alatt a föld összezsugorodik, olyan kevés hely marad ilyenkor a földön, hogy össze kellett volna ölelkeznünk ahhoz, hogy elférjünk rajta, - és ki hitte volna, hogy a sötétbe boruló rétek, fák, erdők és virágok azért szeretik az éjszakát, amiért én a te közelségedet

bekecs

2011-08-21T23:04:00.015+03:00

2011-08-18T15:23:00.001+03:00

2011-08-13T22:33:00.005+03:00

la mujer sin cabeza

2011-08-12T00:42:00.001+03:00

kodály zoltán - esti dal

2011-08-08T23:23:00.002+03:00

úton

2011-08-08T15:18:00.004+03:00

a másik

2011-08-04T11:00:00.003+03:00

Vajon mire képes egy féltékeny férj, aki felfedezi, hogy felesége megcsalja őt? Vajon meddig képes elmenni? Peter (Liam Neeson), mikor rájön, hogy asszonykája, Lisa (Laura Linney) mással kavar, elhatározza hogy lenyomozza vetélytársát, és szembe néz vele, legyen bármi is ennek az eredménye. Így a felfedezett nyomok után, Milánóba utazik, hogy megtalálja a rejtélyes Ralphot (Antonio Banderas), akinek viszonya van Lisaval.
Még tavaly hallottam erről a filmről, és egyből megtetszett a film színészgárdája. Ugye nem kell megemlítenem, hogy mekkora teljesítményt nyújtottak eddig, ezért úgy gondolom, hogy ebben a filmben is minden úgy van, ahogy lennie kell.

elcserélt életek

2011-08-02T15:42:00.007+03:00

Szinte hihetetlen, hogy ilyesmik történhetnek. Szinte nem is találkoztam még precízebb, egyértelműbb, és érthetőbben felszálazott forgatókönyvvel mint amilyen az Elcserélt életek története - mert az élet írta? Szinte dokumentumfilm, az elmúlt századeleji Amerika képe, azé a demokráciáé, amelyhez folyton viszonyítunk itt Európában mint a legtökéletesebben működő demokrácia. A lassan, de nem vontatottan kibontakozó történet magával ragad, szinte magába szippant , csontig hatoló, katartikus valóságosságával. Ez a film szinte ,vagy kétségtelenül Eastwood remekműve.

semmi közös

2011-07-27T01:17:00.008+03:00

Bár a film címe /nothing personal/ semmit magamról, nekem - amíg a filmet néztem - folyton a semmi közös cím jutott eszembe. Gondolkodnom sem kellett ezen, hiszen olyan erővel hatott a semmiség, a jó értelemben vett semmiség, a zord vidék, a kietlen táj, a magány, a halál uralma végül, hogy egyéb cím nem is juthatott eszembe, a hivatalos magyar címet is csak a film megtekintése után tudtam meg. És bár semmi sem közös - vagy csak szeretnénk, ha nem lenne az -, mégis, a finom misztikum, mely belengi a házat és lakói életét, teret enged számunkra a továbblépéshez.

kinsey

2011-07-26T01:12:00.005+03:00

A film Alfred Kinsey (Neeson) életének története, azé a férfié, aki fel akarta fedezni a nemzet legszemélyesebb titkait, és behatolt az emberi viselkedés rejtelmeibe. A történet gyermekkorától haláláig, hat évtizedet felölelve mutatja be Kinsey életét. A szigorúan vallásos családja ellen lázadó Kinsey, akit vonzott az érzékiség világa, a Harvard egyetem zoológia szakán tanult, majd a gubacsdarazsakra specializálódott. Egy felkérés azonban megváltoztatta az életét, és ezzel egyidőben az amerikai kontinensen új időszámítás kezdődött a szexuális kultúrában.

rettenetes hírek

2011-07-21T19:57:00.001+03:00

Vesenyszögön erőszakkal vittek kórházba egy férfit, aki csákánnyal el akarta vágni a vízvezetéket, majd miután rendőröket hívtak, bezárkózott egy melléképületbe és fenyegetődzött.Baján egy nő megmérgezte gyermekeit. Ez év májusában egy Gorj megyei bányász megölte a 32 éves feleségét, a vizsgálatok során arra hivatkozott, hogy nem volt sem pénzük, sem munkájuk, és két kiskorú gyermeküknek nem tudták a mindennapit biztosítani. Tiszabőn egy közmunkás késsel rontott a polgármesterre. A férfi ugyanis megszomjazott, és épp akkor ment el inni, amikor ellenőrizték őket. Az önkormányzat emberei azt üzenték neki: aznapra nem kap munkadíjat. Medgyesen bő fél éve az unitárius lelkész szabályosan kivégezte két gyermekét, majd a vonat elé ugrott. Bukarestben egy több nyelvet beszélő értelmiségi nő előbb az anyjával, majd magával is végzett.Valkón egy férfi kilátástalanságában kiirtotta a családját...A sor folytatható, de amit írok, nem az elrettentés céljából írom.

Inkább azért, mert nem figyelünk eléggé, és ezek rettenetes hírek.

Ezért kérünk mindenkit, akinek van füle meghallani: egy kicsivel több kegyelemmel legyünk egymás iránt. És sokkal több figyelemmel. Figyelemmel azok iránt, akik a környezetünkben kilátástalan helyzetbe kerülnek, megoldhatatlan vagy annak hitt helyzet elé állítja őket az élet. Tekinthetjük a tegnapi tragédiákat egyedi eseteknek is, de bölcsebb, ha meglátjuk bennük a társadalom szövetének a foszlását. A bezáródó ajtókat, a sorsukkal magukra maradó embereket.

Az összetartozásról vagy épp a család fontosságáról nem elég papolni, a mindennapok magányos vészhelyzetei mutatják meg igazán, hogy képes-e egy közösség segítséget nyújtani a bajba jutott tagjainak. Egyáltalában akar-e, és ha igen, fel van-e erre készülve. Nem gondolhatjuk, hogy ebben csak valaki másnak van tennivalója.

Ha a parlamenttől a szomszéd utcasarokig azt látjuk, hogy egyre kevésbé figyelünk mások bajára, érdekére, véleményére, akkor okkal tarthatunk attól, hogy mi is egyedül maradunk majd a problémáinkkal.

idétlen időkig

2011-07-17T16:01:00.001+03:00

A könnyeden filozofikus vígjáték sziporkázóan ötletes, és mégis egyszerű, elgondolkodtató. Alaphelyzete rokonítható vonásokat mutat néhány keleti vallással, ahol az egyén sok-sok egymás utáni élete az önmegvalósításban, az örök boldogságban, ha úgy tetszik, a nirvánában tetőzik. A film után mi is bizton elgondolkodunk rajta, hogy mihez kezdenénk a végtelen idővel és tudással – és talán annál jobban megbecsüljük azt a keveset, ami nekünk adatott. De ha valaki nem vágyik filozófiai mélységekre, csak eredeti kikapcsolódásra, annak is bátran ajánlható az alkotás, amely komoly értéket képvisel a vígjátékok hosszú történetében, és büszke fejezete a Punxsutawney-i időjóslás krónikájának.

székelyföld és kvantumfizika

2011-06-26T10:25:00.002+03:00

H. P. Dürr, a mai német tudományfilozófia egyik kiemelkedő alakja legújabb könyvében, amelynek címe is sokatmondó (A tudomány is csak példázatokban beszél), a kvantumfizika végkövetkezetéseire alapozva úgy véli, hogy nincsenek alapvető különbségek a biológiai rendszerek, jelesül az ember és a természet többi része közt. Ami nem azt jelenti, hogy az ember valamiféle gép lenne (mondjuk a Newton-féle égi mechanika képére és hasonlatosságára), éppen ellenkezőleg, a természetet kell alapvetően élőnek elképzelnünk.

Az általunk ismert Univerzum ugyanis, akárcsak az élő rendszerek, termodinamikai egyensúlytól távoli állapotban van, az anyag (elektromágneses eredetű) szétszóródását a gravitációs eredetű összerendeződés, a kémiai, kozmológiai, biológiai evolúció ellensúlyozza.

Mindennek az emberre nézve rendkívül komoly következményei vannak. Az ember nem csupán a természet egyik összetevője, de maga is természet. Elválaszthatatlanok vagyunk tágabb és szűkebb környezetünktől és nem csak térben, időben is. Elődeinket folytatjuk (a koacervátumig sőt a kvarkokig visszamenően) és utódainkban folytatódunk.

Az a politikai ideológia, amely úgy vélte, hogy az egyén nem csak függetleníthető természeti és társadalmi kötelékeitől (lásd: a természet leigázása illetve a társadalmi kötöttségek alóli emancipáció), de ha szabaddá akar válni, akkor szükségszerűen függetlenednie is kell tőlük, a modern természettudományok eredményeinek fényében képtelenségnek bizonyul. Annak ellenére is, hogy ez az individualisztikus ideológia eredendően maga is a modern tudomány eredményein alapult.

Azon a tudományos módszertanon, amely a természeti és a társadalmi világot egymástól lényegileg független, pusztán a vak véletlen által egymás mellé sodort entitásokra darabolta. A kvantumfizika eredményeinek fényében az egymástól térben és időben elkülönülő entitások (a dolgok) puszta elmebeli produktumok, a valóságban minden, amit dologinak érzékelünk nem egyéb, mint az univerzumot betöltő fizikai mezők (azaz az energia) csomósodási pontjai. Ráadásul az utóbbiak is folytonos átalakulásban vannak.

Minden mindennel összefügg, ahogyan azt az archaikus kultúrák feltételezték.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a világ egyedi jelenségeinek bele kellene olvadniuk egyfajta arctalan egyetemességbe. Éppen megfordítva. A tér és az idő különböző pontjaiban létrejövő energetikai mintázatok azok, amelyek a maguk önszervező folyamatai révén fenntartják azt az egyensúlytól távoli állapotot, amelyet életnek nevezhetünk.

Az élet instabilitás. Az élő rendszerek egyik legfontosabb tulajdonságát, az érzékenységet azonban éppen ez az instabilitás alakítja ki bennünk. Minél inkább tisztában vagyunk annak a létállapotnak a törékenységével, amelyet életnek nevezünk, annál érzékenyebbekké válunk a környezet impulzusaira és – nem utolsó sorban – egymásra is.

A modern világ ennek az érzékenységnek a tragikus mérvű hanyatlását „eredményezte”. Nem csak a környezetünktől szakadtunk el – a szó minden értelmében –, de családjainktól, kulturális közösségeinktől, s végső fokon magától az isteni eredetűnek tételezett emberiségtől is.

Nem véletlenül beszélek kulturális közösségekről, mert mindannyian – akár hajlandóak vagyunk ezt elfogadni, akár nem – egyidejűleg több kulturális közösség tagjai vagyunk. Mi, erdélyi románok és magyarok nem függetlenedhetünk egymástól, hiszen nem csak kultúráink alakultak egymással folytonos kölcsönhatásban (a magyar kultúra nélkül a román Rebreanu sem volna az, aki, ahogyan a román kultúra nélkül Bartók sem), hanem egész életünk.

Ezért annyira groteszk, sőt siralmas is, ami a Székelyföld és a Partium kapcsán a román politikai életben manapság zajlik. Mert ha egyéb nem, hát a környezeti válság világosan mutatja, mit jelent az, ha a spontaneitásra alapozott kölcsönösség természeti és társadalmi alapelvét, az élet eme alaptörvényét megtagadjuk.

A másiktól agresszíven elvonatkoztató vakultságainkkal magát az életet, a Föld és az általa fenntartott államok életét sodorhatjuk végveszélybe.

(Bíró Béla)

transzfogarason

2011-06-19T22:54:00.006+03:00

2011-06-18T23:07:00.000+03:00

csűrszínház

2011-06-07T16:03:00.000+03:00

MIKHÁZI CSŰRSZÍNHÁZI TÁRSASÁG

Maros Megyei Tanács Bekecs Táncegyesület Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

Nyárádremetei Önkormányzat Nyárádszereda Tompa Miklós Társulat

CSŰRSZÍNHÁZI NAPOK – IX.

M I K H Á Z A 2011. július 1 - 3

JÚLIUS 1, PÉNTEK

Mikházi Iskola - 17.00 óra

KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ

Faragott bútor kiállítás – SALAT DÉNES

Fotó kiállítás – A MAROSVÁSÁRHELYI FOTÓKLUB TAGJAI

Címer kiállítás – NOVÁK JÓZSEF – Reneszánsz Panzió

Jelmez kiállítás – HÚROS ANNAMÁRIA – Magyarország

SZÉLLYES SÁNDOR EMLÉKSZOBA AVATÁSA

Közreműködik: Vajda György és Lokodi Imre

KÖNYVBEMUTATÓ – MENTOR KIADÓ

Közreműködik: Gálfalvi Ágnes és Káli Király István

Kántor-lak - 17.30 óra

KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ

KALLÓS ZOLTÁN, KOSSUTH DÍJAS NÉPRAJZKUTATÓ GYŰJTEMÉNYE

Közreműködik: Török Viola

Csűrszínház - 19.00 óra - belépővel

FORRÁS SZÍNHÁZ – Magyarország

Katona Imre CSÍKSOMLYÓI PASSIÓ

Rendező: Pataki András

Csűrszínház - 22.00 óra - belépővel

MAROS MŰVÉSZEGYÜTTES

SZEM LÁTTA, SZÍV SZERETTE

Koreográfus: Varga János

Csűrszínház - 23.30 óra

TÁNCHÁZ

Közreműködik a Maros Művészegyüttes zenekara Moldován H. István vezetésével

JÚLIUS 2, SZOMBAT

Mikházi utca - Sportpálya – 10.00 óra

A MAROSSZÉKI HUSZÁROK BEVONULÁSA ÉS BEMUTATÓJA

Csűrszínház – Iskola – 11.00 óra

GYEREKPROGRAM - GARABONCIÁS EGYESÜLET

Reneszánsz Panzió - 12.00 óra

SZÉKELY SZABÓ ZOLTÁN – Bécs

TUTUKA ÉS MÁS KABARÉSÁGOK

Reneszánsz Panzió - 13.00 óra

ÁCS TAMÁS – FORRÁS SZÍNHÁZ - Magyarország

A BOR DICSÉRETE

Mikházi Kultúrotthon - 17.00 óra - belépővel

SEPSISZENTGYÖRGYI TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ

PÁRJAVESZTETT – székely népballadák Sebestyén Melinda előadásában

Rendező: Török Viola

Mikházi Ferences Templom - 18.30 óra

DÖRNER GYÖRGY MAGYARORSZÁGI ÉRDEMES MŰVÉSZ VERSMŰSORA

OPTIMISTÁN BELE A REMÉNYTELENSÉGBE

Csűrszínház - 19.00 óra

MOLDVAI ÉS GYÍMESI NÉPZENE

ÖVES EGYÜTTES

Csűrszínház - 20.00 óra

KALLÓS ZOLTÁN, KOSSUTH DÍJAS NÉPRAJZKUTATÓ ELŐADÁSA

Közreműködik a Maros Művészegyüttes zenekara Moldován H. István vezetésével

Csűrszínház - 21.30 óra - belépővel

TRILÓGIA

A BEKECS NÉPTÁNCEGYÜTTES ELŐADÁSA

Koreográfus: Benő Barna Zsolt

Csűrszínház - 23.00 óra

TÁNCHÁZ

Közreműködik az Öves Együttes és a Maros Művészegyüttes zenekara Moldován H. István vezetésével

JÚLIUS 3, VASÁRNAP

Mikházi Ferences Templom - 09.00 óra

SZENTMISE

Közreműködik a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar

Kórusvezetők: Nagy Vera és Czakó Gabriella iskolanővérek

Csűrszínház – 11.00 óra

ARIEL IFJÚSÁGI ÉS GYERMEKSZÍNHÁZ – Marosvásárhely

CSIPKERÓZSIKA

Rendező: Király István

A RENDEZVÉNY PROGRAMJAI INGYENESEK, KIVÉVE A „BELŐPŐVEL” JELZETT ELŐADÁSOKAT

A SZERVEZŐK FENNTARTJÁK A MŰSORVÁLTOZTATÁS JOGÁT

KIEGÉSZÍTŐ PROGRAMOK

MESTERSÉGEK SÁTRA A CSŰRSZÍNHÁZ UDVARÁN

R.M.G.E. A SPORTPÁLYÁN

KIRÁNDULÁS A BEKECSRE

A SÓ ÚTJA

SZÓRAKOZTATÓ PROGRAMOK: HINTÓZÁS, SZAMÁRFOGAT, TÁBORTŰZ, BÜFÉ

Médiapartnerek: Duna Tv, Gaga Rádió, Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdió, Erdély Fm, Népújság, Vásárhelyi Hírlap, Krónika, Új Magyar Szó, a Román Televízió Magyar Nyelvű Adása, a Román Televízió Marosvásárhelyi Szerkesztősége, TTM – Marosvásárhelyi Televízió, Erdély Tv

Előkészületben:

Federico Garcia Lorca: VÉRNÁSZ – a MIKHÁZI CSŰRSZÍNHÁZI TÁRSASÁG előadása

Rendező: Török Viola

Koreográfus: Könczei Árpád

Bemutató: 2011. július 28, péntek este 8 óra – Mikháza, Csűrszínház

TÁMOGATÓK:

sámuel

2011-06-01T11:06:00.001+03:00

chloe

2011-04-29T00:57:00.002+03:00

Atom Egoyan azok közé a rendezők közé tartozik, akik a saját maguk által írt forgatókönyveket viszik filmre. Amikor egy ilyen típusú rendező úgy dönt, hogy valaki más könyvét eleveníti meg a vásznon, akkor arra nyomós oka van. Ha gonoszkodni akarunk, akkor vagy nagyon rossz a történet, vagy nagyon jó. Nincsen langyos átmenet, valamilyen okból általában egy egészen kivételes film lesz az ilyen döntésekből. Hogy ebben az esetben egy kivételesen jó, vagy egy kivételesen vacak film lett az eredmény, azt mindenkinek a saját döntésére bíznám. Szerintem a végső ítéletet aszerint hozza majd meg az összes néző, hogy tudták-e kedvelni benne a karaktereket, vagy sem.

Azt azonban nem árt tudni, hogy a Chloe egy remake, az eredetije egy 2003-as francia film. A Nathalie... története szinte teljesen megegyezik ezzel, annyi különbséggel, hogy Párizsban játszódik. Abban viszont megegyeznek, hogy mindkettőnél fuldokolni lehet az erotikában.

menedék

2011-04-07T23:50:00.002+03:00

François Ozon (8 nő, Uszoda, Utolsó napjaim) az elmúlt évtized egyik legenigmatikusabb francia filmrendezője. Rendkívül termékeny életművét műfaji és filmformai kísérletek jellemzik. Alkotásai mindig nagyon személyesek, filmjeiben az emberi érzelmek mélységét kutatja, történetei általában határhelyzeteket ábrázolnak. A The refuge - t álmatlanságban szenvedőknek ajánlom, éjszakai film.

2011-03-29T00:33:00.001+03:00

evangélisták

2011-02-14T22:52:00.012+02:00

Alina Mungiu – Pippidi

EVΛNGÉLISŦÁK

(EVANGHELIŞTII)

Fordította: Henn János

SZEREPLŐK

KERINTOSZ, filozófia tanár
MÁTÉ – Poncius Pilátus
LUKÁCS – Judás
MÁRK – Kajafás
JÁNOS – Jézus
HELÉNA, Kerintosz szerelme
PÁL APOSTOL
PÉTER APOSTOL
A MESÉLŐ – Jézus

A cselekmény Antióchiában történik, időszámításunk utáni hetvenben, Kerintosz házában.

„Jézusról azt vallották, hogy száz százalékosan isteni és száz százalékosan emberi, ami képtelenség, tudományosan nem lehet igazolni. Soha nem sétált a vízen, az csak egy csoda. Ott találkozunk az evangéliukomban csodatevésekkel, amikor valami történést el akar fedni. Jézusra emberként tekintek, és a legkevésbé sem tartom Isten fiának. Jézus mitologikus alakja saját vágyunkból született: szeretnénk isten képmását felismerni valakiben. (…) Senki nem lehet elég jó, csak Isten. Jézus gyakran volt mérges, harcolt, nem volt egy kedves, szerethető figura csillogó szemekkel. Egyszerre hirdette, hogy szeressük az ellenségünket és hogy harcoljunk ellene. Politikájának lényeges pontja volt az ellenség tisztelete és megismerése. Obama tavaly Kairóban nagyon hasonlót mondott, mint Jézus: ha békét akarunk, akkor bele kell lépnünk az ellenfél cipőjébe. Vagyis meg kell érteni őket, csak így érthetjük meg, miért robbantják fel magukat, illetve másokat. Jézus nem a világot változtatta meg, hanem új erkölcsi rendet hozott. Ilyetén nem különbözött Gandhitól és Martin Luther Kingtől.”

Paul Verhoeven

1

Amikor a függöny felmegy, kissé zajos, de kellemes élénkség uralkodik a színen. Máté fuvolán játszik, Lukács hintázik, Márk a medence szélén ülve pedikűrözi a Heléna lábát.

HELÉNA: Nem tudom, mire viszed majd filozófusként, de rendkívül finom kezed van.
Egyik szolgám sem ért ehhez úgy a palotából, mint te.
MÁRK: Ha látnád, hogy tudok masszírozni! Abban vagyok én igazán tehetséges!
Beszalad János.
JÁNOS: Jön a mester!
Nyüzsgés. A zene elnémul.
MÁRK: Te, be kell fejeznem a lábát. Tartsd még két percet az ajtó előtt.
JÁNOS: Ha tudná a családod, hogy szolgamunkát végzel, és ez a hasznod az Akadémiából!
MÁRK: Hülyeségeket beszélsz. Semmi sem szolgamunka, amit egy férfi csinálhat egy nőnek!
JÁNOS: Végül is, tudja-e valamelyikőtök, mi a témája a mai szemináriumnak?
MÁTÉ: Témája? Én nem voltam tegnap. Lukács, van valami ötleted?
LUKÁCS: Kinek, nekem? Fogalmam nincs, talán Márknak.
Máté kiosztja a ceruzákat és a táblácskákat.
LUKÁCS az ajtó előtt kémkedve: Jön.
MÁRK befordítja Heléna lábát a medencébe: Később befejezem.
Szorgalmas légkör. Belép Kerintosz.
KERINTOSZ: Mi ez a csend? Képmutató gazfickók!
Nevetnek.
KERINTOSZ megcsókolja Helénát: Mi a tárgya a szemináriumunknak?
JÁNOS a pergameneket lapozva: Biztos vagyok benne, hogy valahová lejegyeztem...
MÁTÉ: Valami Hérakleitoszból, mester...
LUKÁCS: Miért tárgyaljuk annyit Hérakleitoszt? Már betéve tudjuk.
KERINTOSZ: Mit tudsz te? Semmit. János, megsimogatja, az egyetlen, aki valamelyest felfogta. Helénához: Miért lógatod a lábad a vízbe? Ma hűvös van.
HELÉNA: Megkértem Márkot, hogy pedikűrözze meg a lábam, kedvesem.
KERINTOSZ Márknak: Folytasd, ne feszélyezd magad a tanárod előtt. Nem akarok alkalmatlankodni. Egyébként is, ez a mai az utolsó szeminárium.
HELÉNA: Miért?
KERINTOSZ: Képzeljétek el, hogy egyetlen antióchiai uzsorás sem tartja megtisztelőnek kölcsönadni nekem, sőt, egyesek elhatározták, hogy behajtják az adósságaimat. Amennyiben holnap délig nem szerzek pénzt, a daphnéi erdőben, vagy az adósok börtönében töltöm az éjszakát.
JÁNOS: Hogy, és bezárjuk az Akadémiát?
KERINTOSZ: Mit akarsz csinálni? Csődöt mondtunk.
MÁRK: Csak csurran – cseppen még valami megrendelés! Senkinek sem kell írni egy hálahimnuszt Szíriában, egy pénzügyi beszámolót, vagy egy feljelentést az uralkodóhoz? A fenébe is, mester! Antióchiának szüksége van az olyan stilisztára mint ön!
KERINTOSZ: Szabadok vagytok más Akadémiák után nézni.
MÁTÉ: Mester! Megsérted a tanítványaidat!
KERINTOSZ: Gondoljátok át. Ha nem sikerül pénzt szerezni...
HELÉNA: Kerintoszhoz lép, a tanítványok közben összegyűlve tanakodnak: Lehet, hogy jobb is, ha nem szerzünk pénzt...
KERINTOSZ: Heléna! A sorsukra bíznád a gyermekeimet?
HELÉNA: Nekik jó lenne. Elmennének, még mielőtt hozzád hasonlóvá válnának.
KERINTOSZ: Megint kezdjük! Ne sajnáld a jó kedvemet.
HELÉNA: Igen, megint kezdjük. Mert soha nem jutunk a lényegig.
KERINTOSZ: Kedvesem, én a lényegből keresem a kenyerem, hiszen filozófus vagyok. Nem bánnám, ha másféle dolgokkal is foglalkoznék szabadidőmben. Megsimogatja.
HELÉNA kibontakozik az ölelésből: Hagyj! Tudod jól, hogy mit akarok.
KERINTOSZ: Hogy menjünk el innen. És hová menjünk?
HELÉNA: Athénba, az Akadémiára. Ahová meghívtak.
KERINTOSZ: A sznobok közé?
HELÉNA: Az a leghíresebb Akadémia a világon! Ez az itteni – még a legjobb időszakában is – csak egy paródia ahhoz képest!
KERINTOSZ: Ennek így is kell lennie. A világ tragikussá válik, mihelyt az emberek túlságosan komolyan veszik magukat.
HELÉNA: Kerintosz! Hogy tudod így elpocsékolni magadat! Menjünk el a Párkák királyához! Már rég szeretné, hogy a tanácsosa légy!
KERINTOSZ: Drágám, micsoda butaság még ez is? Azt szeretnéd, hogy a civilizáció ellen használjam az agyamat?
HELÉNA: Miféle civilizáció az, ahol az olyan kivételes emberek, mint te, halálra unják magukat?
KERINTOSZ: Az egyetlen lehetséges. Miért akarod mindenáron elhagyni a világ legkellemesebb városát?
HELÉNA: Elegem van a prostituáltak és uzsorások városából! Vágyom valahová, ahol az emberek egyszerűbbek, a sivatag szélesebb, a napfényt, az esőt a saját bőrödön érezheted, ahol a világ óriásinak tűnik, és tele van titkokkal!
KERINTOSZ: Azt hittem, itt boldog vagy.
HELÉNA: Kielégült vagyok, ennyi.
KERINTOSZ: Vágyhat-e az ember valami többre?
HELÉNA: Elpocsékolod magad. A világnak semmi haszna a bölcsességedből és a kultúrádból, csak a hasis adagot növeled, és egy napon majd nem fogsz többé felébredni az álmaidból.
KERINTOSZ: Ez miért baj?
HELÉNA: Ja! Azt akarod, hogy egyedül öregedjek meg. Ettől féltem!
LUKÁCS: Mester, egy ember keresi.
KERINTOSZ: Nem fogadok senkit.
LUKÁCS: Azt hiszem, egy kuncsaft. Jó lenne, ha mégis fogadná.
KERINTOSZ: Gazdagnak látszik?
LUKÁCS: Van egy rabszolgája, vagy egy szolgája.
KERINTOSZ: Jó, kísérd be.
Belép Pál a Mesélővel.
PÁL: Üdvözlöm a hellén világ legnagyobb szofistáját!
KERINTOSZ: Az állítás kissé túlzott. Kit tisztelhetek önben?
PÁL: Pál vagyok Tauruszból, római polgár.
KERINTOSZ: Ő itt Heléna, Artemisz istennő papnője.
HELÉNA: Miben segíthetünk, tisztelt uram?
PÁL: Az a Lucius Maro nevű polgár ajánlotta ezt a házat, akinek ön írta a szerelméhez címzett leveleit egy éven keresztül.
KERINTOSZ: Á, igen, Lucius! Magáévá tette végül?
PÁL mereven: Megesküdtek.
KERINTOSZ: Még egy szakmai kudarc. Lukácsnak: Mondtam én neked, hogy túlzásba estél. Folyton idealizálod a valóságot.
HELÉNA: Hagyd beszélni az embert, drágám.
PÁL: Lenyűgözött az ön és tanítványai tehetsége. Hasonló munkával bíznám meg én is, és mivel tudom, hogy pénzügyi nehézségei vannak, készséges vagyok kifizetni a tartozásait és fedezni az Akadémia költségeit a következő hat hónapra.
KERINTOSZ elképedve Ezért az összegért képes lennék egy jobb Iliászt írni, mint Homérosz!
PÁL: Éppen erről van szó, egyfajta Iliászt kellene írni – dicsőítő elbeszélést egy zsidó próféta életéről és haláláról.
KERINTOSZ: Mit szóltok, fiúk?
MÁTÉ: Meglesz, Mester!
PÁL: Minőségi munkát szeretnék, és – bár lehet, ez kissé különösnek tűnik –, azt szeretném, hogy minden tanítványod a saját szavaival, ennek az embernek az élményei alapján, írja meg a történetet. A Mesélőre mutat.
KERINTOSZ: Több változatot szeretnél?
PÁL: Pontosan.
KERINTOSZ: De nézd, nekem csak négy tanítványom maradt. Te el nem tudod képzelni, kedves Pál, hogy milyen ádáz versengés folyik a filozófusok között.
PÁL: Négy pont elég.
JÁNOS: Halljuk, miről szól, mester!
PÁL: Áll az alku?
KERINTOSZ: Az embereid vagyunk. Mindenki helyet foglal.
A MESÉLŐ: Egy názáreti emberről van szó, 33 évet élt, majd meghalt.
KERINTOSZ: Ki volt ő? Milyen volt?
JÁNOS: Gazdag?
LUKÁCS: Szép?
MÁTÉ: Bölcs?
MÁRK: Bátor?
A MESÉLŐ: Átlagos ember. Magas, mint én, rút, mint én, szegény, mint én.
JÁNOS: Nagyon jó, te leszel a minta.
LUKÁCS: Más szereplők?
A MESÉLŐ: Egy nő.
MÁTÉ: A szerelme?
A MESÉLŐ: Nem… Egy nő… Egy prostituált.
JÁNOS: Mintha vallásos témáról lett volna szó.
KERINTOSZ: Hallgass, ördög! Milyen volt a nő?
A MESÉLŐ: Szent volt… és prostituált… Szép… Kézen fogja Helénát, mind meglepődnek. Hasonlít hozzá.
MÁRK: A nevük?
A MESÉLŐ: A férfit Jézusnak hívták. A nőt Mária Magdalénának.
JÁNOS: Szerették egymást?
HELÉNA: Fogd meg a szád!
KERINTOSZ: Nem, ezt el kell dönteni. Szerették egymást?
A MESÉLŐ gondolkodik, Helénát nézi: Nem tudták, hogy szeretik egymást.
KERINTOSZ: Jó. Más szereplők?
A MESÉLŐ: Egy áruló.
LUKÁCS: Á! Végre! A negatív figura. Egy gyűlöletes alak, érthető.
PÁL: Érthető.
A MESÉLŐ: Nem… Bátor volt, a zelótákhoz tartozott…
MÁTÉ: Zelóták?
PÁL: Egy titkos szervezet, akik a római uralom ellen harcoltak Júdeában. Folytasd a többi szereplővel!
A MESÉLŐ: Egy hatalmas pap. A papok főnöke.
MÁTÉ: Írja le, kérem!
PÁL.: Egy aljas!
A MESÉLŐ: Nem. Egy zsidó, aki nem tudott tovább látni, a saját népének a sorsán.
LUKÁCS: Miért, mi van a néped sorsán túl?
PÁL: Minden nép sorsa.
KERINTOSZ: Hm! Körvonalazódik a téma. Más jelentősebb szereplő?
A MESÉLŐ: A római tiszt. Erős és intoleráns.
JÁNOS: Jó. Most a mi emberünk. Tehát próféta volt. Csodákat tett?
A MESÉLŐ: Tanította az embereket.
KERINTOSZ: Ennyi az egész?
A MESÉLŐ: Igen, az egész. Nem elég?
KERINTOSZ: Pálra néz, habozva: Ez nem kevés?
PÁL: A többi a ti dolgotok lesz.
JÁNOS: Csodák?
KERINTOSZ: Csodákat! Gyerünk!
JÁNOS: Hozzon esőt!
MÁRK: Űzze el a szellemeket!
MÁTÉ: Gyógyítsa a betegeket!
MÁRK: Támassza fel a halottakat!
PÁL: És főleg járjon a vízen! A Szent Könyvben meg van írva, hogy az eljövendő a vízen fog járni.
JÁNOS a Mesélőnek: Ő nem járt a vízen?
A MESÉLŐ: rövid gondolkodás után, keserűséggel: Nem, nem járt.
PÁL: Az elejét ki kell találnunk. Az a fontos, hogy az olvasó már az első sorokból megértse, hogy nem egy akármilyen prófétáról van szó, hanem egy olyanról, akit Isten választott ki a többiek közül, és rábízta az Ő szavát…
JÁNOS a pergameneket böngészve: Megvan!
LUKÁCS: Az eleje?
JÁNOS: Az eleje? Nem. Megtaláltam a szemináriumunk témáját.
MÁRK János válla fölött olvassa: Kezdetben volt az Ige...
MÁTÉ: Ugye mondtam én, hogy Hérakleitoszból volt!

2

A tanítványok, az asztalkákkal amelyeken írnak, körbeülik A MESÉLŐT. Pál egy karosszékben ül. Nevetések, zajongás. Belép Kerintosz.

KERINTOSZ: Mi ez a lárma?
PÁL ingerülten: Nem tudok zöld ágra vergődni a tanítványaival.
KERINTOSZ: Brávó! Így viselkedtek egy kuncsaftal? Szégyen!
JÁNOS: Nem! Mi nagyon józanok vagyunk.
KERINTOSZ: Jó, jó. Mi a probléma? Megoldunk mi mindent.
JÁNOS: Mester, a főszereplőnk egy isten fia.
PÁL: Az Isten fia.
KERINTOSZ: És akkor mi van? Van valakinek valami ellenvetése?
JÁNOS: Nem ez a probléma, az Iliász is tele van istenek fiaival, sőt, Sarpédón éppenséggel a Zeusz fia… Más a baj: ők azt mondják, hogy az istenség nem tette magáévá az anyát.
KERINTOSZ csodálkozva: Hát akkor, hogy?
JÁNOS: Hát… úgy!
MÁTÉ: Az isten megmutatta magát…
LUKÁCS: A férjének az álmában! Nevetnek.
KERINTOSZ: Hogy, férjnél volt?
A Mesélő eltakarja az arcát a kezeivel.
PÁL végsőkig elkeseredve: Mária a József felesége, aki a Dávid király ágyékából való volt. A Szent Könyvben meg van írva, hogy a Megváltó a Dávid ágyékából lesz. Egyik éjszaka az Úr megjelent Józsefnek az álmában és azt mondta…
KERINTOSZ: Jó, de miért neki? Én sem értem.
PÁL: Mert a férfi a családfő.
KERINTOSZ: Hm! Azt hiszem, az a nő, aki életet ad egy istennek, fontosabb, mint a férfi.
A MESÉLŐ: Az Isten a férfinak kell megmutatnia magát, hát nem értitek? Mert különben mit gondolna a férfi, amikor azt látja, hogy az asszony állapotos?
MÁTÉ: Azt hinné, hogy az ő gyermeke. Nagy dolog…
A MESÉLŐ szomorúan: És ha nem hasonlítana rá egyáltalán? És a szomszédok kibeszélnék, vagy nem volt otthon egy ideig, nem ért hozzá az asszonyhoz
, vagy…
JÁNOS: …vagy az asszony megcsalta még máskor is…
A MESÉLŐ üvöltve: Nem igaz!
MÁTÉ: Hohó, ne vedd a szívedre. Nem az anyádról beszélünk.
PÁL: Láthatjátok tehát, hogy az Isten a férjnek kell megmutatnia magát, nem az asszonynak.
KERINTOSZ: Úgy tűnik, igen.
JÁNOS: És ez mit old meg? Minden hímnemű fél, legyen állat, ember vagy isten, ahhoz, hogy gyermeket nemzzen, párosodnia kell. Zeusz csak úgy vehette birtokba Európét, hogy bikává változott. Minden isten, ha egy nőre vágyik, vagyis egy földi halandóra, meg kell testesülnie.
KERINTOSZ: Meghatódtam.
JÁNOS: Nem fejeztem be, mester!
KERINTOSZ: Milyen látványos hülyeséget akarsz még kiagyalni?
JÁNOS megbántva: Nem ártana logikusan is végiggondolni az istenek történeteit. A Mesélő azt mondta, hogy Jézus Dávid király sarja, az apja által. De a gyermek nem a földi apáé, hanem az istené. Tehát: vagy valóban az Isten fia – és akkor nem a Dávid ágyékéból való, vagy a Dávid ágyékából való, következésképpen a földi apa gyermeke – vagyis nincs semmilyen isteni felmenője.
A MESÉLŐ Pálnak: Igaza van. Mi értelme van a történetnek a Dávid ágyékával? Hiszen az a fontos, hogy az Isten fia, és nem a Dávidé.
PÁL: Miket beszélsz? Magad ellen fordítanád a júdeai közösséget? Egyetlen júdeai sem fog elfogadni senkit, aki nem a Dávid fia.
KERINTOSZ: Döntsétek el végre!
PÁL: Nincs mit eldönteni. A népünk azt várja, hogy a Messiás Dávid ágyékából való legyen. Maga az Isten, ha aláereszkedne a mennyekből, és nem lenne a Dávid ágyékából, esélye sem lenne a népemnél.
KERINTOSZ: Értem az érvelésed. De várjatok…van egy előzménye a dolgoknak. Meg vagyunk mentve! Van egy precedens!
JÁNOS: Mester, ha ezt is megoldja, akkor én...
KERINTOSZ: Itt van a Thészeusz példája. Ő az Agiosz kedvenc fia volt, ugyanakkor Poszeidón istené is, különben nem térhetett volna vissza Mínósz gyűrűjével a tenger mélyéből. Csináljuk tehát mi is így: úgy írjuk meg a történetet, hogy világossá váljék – ez még nem minden, a tisztázatlan részek, tulajdonképpen azok a részek, amelyeket csupán szemérmességből nem írtunk meg. Másképpen mondva, hagyjuk, hogy titkok lengjék be a történetet, és így sokkal meggyőzőbbek leszünk. Tapsok.
JÁNOS: Azta, jól megcifrázta.
PÁL: Rászolgál a hírnevére, mester!
MÁRK: Én teljesen kihagynám azt a részt a születéssel.
PÁL: Nem, valamit csak kell mondani, mert még élnek názáretiek, akik ismerték Jézust és a testvéreit, és a vallomásaik csak erősítenék a mieinket.
KERINTOSZ: Amikor született, úgy tudták, hogy ő isten, vagy csak a József fia?
A MESÉLŐ: Azt beszélték, hogy csak…
PÁL félbeszakítja: Bocsáss meg. Mester, ön mit gondol, melyik a jobb változat?
KERINTOSZ: Egy kiválasztott eljövetelét mindenféle jelek és csodák előzik meg.
PÁL gondolkodik: Ez így van. A fáraó, akinek a Mózes születését megjövendölték, legyilkoltatott minden újszülöttet azon a napon, hogy elkerülje a sorsát.
MÁTÉ: Remek jelenet. Mit szólna, ha egy kissé alkalmaznám, mester?
KERINTOSZ: Igen, hatásos jelenet. Pálnak: Ki uralkodott Júdeában Jézus születésekor?
PÁL: Heródes.
KERINTOSZ: Milyen király volt?
PÁL: Legyilkolta az egész családját.
MÁTÉ: Tökéletes! Mit számít néhány újszülött, amikor az egész családjával végzett? Mester, engedje meg, hogy írjak az újszülöttek legyilkolásáról.
KERINTOSZ: Rajta, írj!
JÁNOS: De a problémák itt még nem értek véget, mester.
KERINTOSZ: Te ezt szándékosan csinálod?
JÁNOS: Nem. De ő… A Mesélőre mutat, azt mondja, hogy Jézus Názáretben született., és az emberek még emlékeznek rá. Ő meg azt mondja, Pálra mutat, hogy Jézus csak ott élt Názáretben, ahogyan a szülei is, de nem ott született, hanem egy jókora távolságra lévő másik városban. Azt kéri, másképpen mondva, hogy vigyem el az állapotos asszonyt abba a távoli városba, hogy szüljön, majd vigyem haza. Be kell ismernie, hogy ennek nincs semmi értelme.
PÁL: A Szent Könyvekben írva van: „Te pedig Betlehem, Júdea földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júdea fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izraelt.” Íme miért kellett a Megváltónak Betlehemben születnie, és nem máshol.
KERINTOSZ: Különben a zsidó nép nem hinné el, hogy ő a kiválasztott.
PÁL: Pontosan.
JÁNOS: Miért kell a történelem annak a népnek, amelyik már jó előre mindent tud?
PÁL: Az Isten elküldte maga előtt a prófétákat, akik megjövendölték és megjósolták, hogy hogyan fog testté válni az akarata.
JÁNOS: Az akarata sosem változik? Az Isten soha nem gondolja meg magát? Hol van a mindenhatósága?
KERINTOSZ: János, gyere csak… vállon fogja, és a színpad elé viszi: Drágaságom, ki rendelte meg azt a munkát?
JÁNOS: Pál.
KERINTOSZ: És ki fizet érte?
JÁNOS: Ugyanő.
KERINTOSZ: Akkor fogd fel végre, hogy az az igazság amit ő mond, és nem amit más. Ha azt mondaná, hogy Rómában született, vagy Alexandriában, vagy egyenesen az Olümposzon, akkor neked azt kell írnod, és a tehetséged arra használnod, hogy a lehető legmeggyőzőbben érvényt szerezz annak, amit ő mond.
JÁNOS szomorúan: Megértettem, mester.
KERINTOSZ: Na végre!
JÁNOS: Mindig ennyire megalázó volt írónak lenni?
KERINTOSZ meglepetten: Mindig, János. Bár tudd meg, hogy van némi elégtétel is benne.
JÁNOS: Micsoda?
KERINTOSZ: Hát, hogy a hamisságot valószínűbbnek tüntesd fel az igazságnál, ahhoz tehetség kell. Más szemszögből nézd a dolgokat, öcsi. 100 év múlva senki sem fogja tudni mi az igazság. A történelem az, amit leírtak, nem az, ami megtörtént.
JÁNOS: De nincs egy igazi valóság, mester?
KERINTOSZ: Arra nincs szükség, hogy az istenekkel vetélkedjünk. Ők teremtették a világot, az igazi világot. Nekünk csak a nem-igazság maradt. És higgyétek el, ez sokkal fontosabb. Heródes, ahogyan a többi király is, az istenekkel vetekszik, ami az igaz történelmet illeti. De ennek mi haszna? Ezer év múlva semmit sem fognak tudni Heródesről, legfeljebb annyit, hogy elrendelte az újszülöttek meggyilkolását – ami egyébként nem igaz. Nem fontosabb tehát inkább írni Heródesről, mint Heródesnek lenni?
JÁNOS: Lehet, hogy igazad van…
KERINTOSZ: Menj, írd meg a születés jelenetét.! János visszamegy a táblácskához. Pál Kerintoszhoz lép, a tanítványok lázasan írnak, A Mesélő visszahúzódott egy sarokba és sír: Mi baja az emberednek?
PÁL bizalmasan Egy kicsit el van tévedve… De szükségem van rá, ő ott volt, amikor ezek megtörténtek, én nem…
MÁTÉ jön egy tekerccsel, Kerintosz elveszi és belejavít: Megviselték az események, és most, hogy felidézzük, felkavarja…
KERINTOSZ: Hm! Máténak: Élen jársz a dumában. Ha ilyen lettél volna Arisztotelésznél is…
MÁTÉ: Eh, mester!
KERINTOSZ visszaadja a tekercset: Aki befejezte, elmehet. Úgy tűnik, végül, jól kezdtük el. Kimegy Pállal.
PÁL A Mesélő mellett halad el, majd ki: Figyelj oda, miket beszélsz, eljár a szád.
MÁTÉ közben felöltözik, és A Mesélő mellett halad el: Ne légy szomorú, olyan születést írtam, amilyen még egyetlen földi halandónak sem volt.
A MESÉLŐ sír: Szokásos születés volt… teljesen szokásos.
MÁTÉ vállára teszi a kezét: Elviszlek a legjobb antióchiai lebujba.
MÁRK: Semmi kedvem erről a bűnös születésről írni.
LUKÁCS: Nekem sincs. Két mondatban összecsapom, és menjünk játszani valamit.
MÁRK öltözik: János, te jössz? Kimennek. János tovább ír. Heléna jelenik meg az ajtóban.
HELÉNA: Figyelj csak, nem láttad…
JÁNOS: Sst! Éppen az isten közösül egy férjes asszonnyal.
HELÉNA: Á, bocsáss meg!

3

Kerintosz, János, A Mesélő

KERINTOSZ a medencében, megsimogatja Jánost, aki egy törülközőbe burkolózva a medence szélén fekszik: Ő a legkedvesebb a tanítványaim közül.
A MESÉLŐ: Nekem is. Ahhoz a tanítványhoz hasonlít, aki a végsőkig kitartott mellette az Olajfák Hegyén.
JÁNOS figyel: Senki sem volt vele az Olajfák Hegyén.
KERINTOSZ zsibbadtan: Te honnan tudod?
JÁNOS: Ő mesélte. A tegnap.
A MESÉLŐ: Róla elfelejtettem mesélni. Ott volt.
JÁNOS: Akkor Jézus miért mondta azt, hogy mindenki elhagyta, ha még volt ott valaki.
A MESÉLŐ: Egyszerűen megfeledkezett róla.
KERINTOSZ: Nem tudom miről beszéltek, és nem is érdekel. Iszik.
A MESÉLŐ természetesen rögtönöz: Egyébként… Jézus nem tudta, nem látta. A tanítvány, egy lepedőbe csavarva arrébb aludt, úgy ahogy te… Jézus hangosan fogalmazta meg a kétségeit, éppen azért, mert azt hitte, hogy egyedül van.
JÁNOS: Jól van, és hogy hívták az a tanítványt?
A MESÉLŐ: Hát… Gondolkodik.
JÁNOS: Alapjában véve, te honnan tudhatod? Hiszen nem voltál jelen. Senki sem volt ott. Vagy ott voltál?
A MESÉLŐ: Nem, én nem voltam. Az mesélte el nekem, aki ott volt.
JÁNOS: Ne mondd. A tegnap még senki sem volt jelen, és elkezdted mesélni, hogy mit beszélt Jézus egyedül, addig, amíg rá nem kérdeztem, hogy te ezt honnan tudod? Mivel senki sem volt ott, és nem hallotta, ökörség az egész. És mit ad isten, mára megjelent egy tanú.
A MESÉLŐ: Hát, ha elfelejtettem… Most, hogy eszembe jutott, írjál róla.
JÁNOS: Igen, hát azt várhatod… És mit csinált, miután megérkeztek a katonák?
A MESÉLŐ: Mit csinálhatott volna? Elfutott!
JÁNOS: Ne mondd! Senki sem kapta el a lepedőjétől?
A MESÉLŐ: De igen… és a… János felegyenesedik, Kerintosz a lepedő végét fogva visszatartaná, és így lerántja a leplet János testéről: lepedővel maradtak… miközben ő… János a ruháiért szalad… karcsú volt és gyors… úgy futott, mint egy kísértet…
Belép Heléna, János mellett megy el, aki megöleli.
HELÉNA: Hagyd abba! Vegyél valamit magadra!
KERINTOSZ: Hohó!
HELÉNA: Beszélni akarok veled.
KERINTOSZ: Haragszol rám?
HELÉNA: Ebben a házban az érzelmi túlzások elviselhetetlenekké válnak. Egy ésszerű beszélgetést szeretnék.
KERINTOSZ: Mikor nem voltam én ésszerű, szerelmem?
Ami pedig Jánost illeti…
HELÉNA: Istenem, milyen bunkó tudsz lenni! A legszellemesebb férfi voltál Antióchiában, amikor szerelmes lettem beléd. Mit érdekel engem János? Már nem látod a lényeget, drágám.
KERINTOSZ: Hej, tűnés! Úgy látom, valami komoly. Mi történt, kedvesem?
HELÉNA: Aggódom ezért a munkáért, amit írtok.
KERINTOSZ: Miért? Jól megfizetnek érte… a gyermekek szórakoznak… az elején neked is tetszett...
HELÉNA: Igaz, de ellentétben veled, én időközben megtudtam még néhány információt.
KERINTOSZ: Milyen információt? Van pénze, saját szememmel láttam.
HELÉNA: Drágám, te tudod, mit írtok ti?
KERINTOSZ: A több ezer zsidó próféták egyikének a felfújt történetét, aki keresztbe tett a rómaiaknak, és a kereszten végezte, mint egy semmirekellő.
HELÉNA: Hm! A zsidó közösség a városunkban – jól tudod te is – bár jó nagy, de összetartó. Nem volt nehéz egyet s mást megtudni Pálról: jól ismerik ott, főleg mert nem először jár ebben a városban.
KERINTOSZ: És akkor mi?
HELÉNA: Ő egy fanatikus, egy új szektába csábítja az embereket, és azt mondják, hogy Jeruzsálemben embereket ölt. Korinthoszban a hatóságok börtönbe zárták.
KERINTOSZ: Miért?
HELÉNA: Nem elégedett meg azzal, hogy a saját prófétája mellett mondjon védőbeszédet, hanem lázított a többi vallás ellen. Arra buzdította az embereket, hogy ne alázkodjanak meg az isteneknek. És nem csak a zsidókra, a görögökre is hatott, mert érti a dolgát: azt mondja a szegényeknek, hogy az Isten országának az örökösei lesznek, a gazdagoknak, hogy megőrizhetik vagyonukat. És hogy a keresztre feszített az Isten fia volt, aki eljön majd a világ végezetével, hogy ítélkezzen az emberek fölött.
KERINTOSZ: A világ hemzseg az ilyen legendáktól, miért kellene nekem felelősséget éreznem emiatt?
HELÉNA: Mert amit a tanítványaid játékból, hancúrozva megírnak, az ennek az új vallásnak a Szent Könyve lesz. Mert minden szaváért, amit János kedve szerint odafirkant, fejeket fognak levágni, és embereket fognak keresztre feszíteni a fanatikusok.
KERINTOSZ: Túlzás! Ismerem a Pál prédikációit, egy részét beépítettük az elbeszélésbe. Én is sejtettem, hogy egy bukott prédikátor könyvecskéiről van szó. De tudd meg, nem elég a mi akaratunk ahhoz, hogy a Szent Könyv megszülessen. Vagyis az édeskevés, hogy Pál meg én egyezségre jutunk.
HELÉNA: Még mi kellene?
KERINTOSZ: Sok minden. Az embereknek be kell mutatni. A hősi cselekedetet, a csodát vagy az áldozatot. Szükség van egy szervezetre, papokra, templomokra, és leginkább pénzre. Hallottam erről a szektáról Heléna, de ez a szegények szektája. Csak azok a vallások diadalmaskodnak, amelyek mögött gazdag emberek állnak.
HELÉNA: És az adósságaid? Ki tudta volna fizetni, ha szegény?
KERINTOSZ: Fogadok, hogy a közösség dobta össze a pénzt, amivel kifizetik a honoráriumot. Ha becsületes ember lennék, vagy legalább egy megingathatatlan sztoikus, el sem fogadnám.
HELÉNA: Ne ámítsd magad. Az összes antióchiai szegénynek nincs annyi pénze. Ez a pénz azoktól a gazdagoktól van, akiket az elején sikerült megtéríteni, de rájöttek, hogy ez egy jó üzlet, mert előbb-utóbb megtérül valahogyan. Hány olyan prófétát ismersz, akik himnuszaikat hírneves professzoroknál rendelik meg? Ezek a legendák általában szájról szájra terjednek, remeték és éhen haló szerzetesek feljegyzéseiből ismerjük őket. Ezek csőbe húznak, még nem jöttél rá?
KERINTOSZ: Értelmes nő vagy, Heléna.
HELÉNA keserűséggel: Te is értelmes voltál Kerintosz, de már nincs veszélyérzeted. Nem ragaszkodsz eléggé az élethez. Én viszont fenyegetve érzem magam, és elkezdtem gondolkodni.
KERINTOSZ: Jól van, kedvesem, tegyük fel, hogy ez a te víziód, ha csak részben is, igaz. Mit kellene tennem?
HELÉNA: Jelenteni a hatóságoknak. Ezek sértik a római törvényeket.
KERINTOSZ: Engem nem érdekel a római jog! Görög vagyok, és nem veszi be a gyomrom a hódítókat. Itt, Keleten, hasznos dolgokat is végeznek, de én akkor sem vagyok önkéntes hódolójuk. És főleg nem vagyok besúgó. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben nem törlesztem az adósságaimat, legfeljebb a börtönbe kerülök, és elvonulhatok a daphnéi erdőbe, amiről tudjuk, hogy milyen hírhedt menhely. És leszúrnának az első éjszaka, ha kiderülne, hogy besúgtam valakit a rómaiaknak.
HELÉNA: Jól van, legyen, nem illik besúgni. Akkor mondd vissza a megrendelést!
KERINTOSZ: És a pénz?
HELÉNA: Szerzek én pénzt, hogy kifizessük a tartozásokat.
KERINTOSZ: Hogy? A papnő újra prostituált lesz?
HELÉNA: Tudod jól, hogy minden papnő ezt csinálja.
KERINTOSZ: Szabad vagy azzal szeretkezni, akivel akarsz, de nem akarom többé, hogy pénzért csináld. Sem az istennő, sem az én szükségem miatt.
HELÉNA: Ó, drágám. Találnunk kell egy megoldást.
KERINTOSZ: Én sem nemes nem vagyok, sem katona, de egy borsónyi szakmai büszkeségem azért még van... A szavamat adtam, amikor elfogadtam ezt a megrendelést, Heléna.
HELÉNA: De akkor nem tudtad.
KERINTOSZ: Pontosan. Beszélni fogok Pállal, és tisztázom a dolgokat.
HELÉNA elbátortalanítva: Hazudni fog neked, drágám.
KERINTOSZ életerővel, igézően, bűvölve: Ki hazudik jobban: egy görög szofista vagy egy zsidó próféta? Ez aztán a játszma, nem?

4

A MESÉLŐ: És akkor ő azt mondta... azt mondta... ”Amit meg kell tenned, gyorsan tedd meg.”
MÁTÉ: Várjatok csak! Hogy jön ez ide?
LUKÁCS: Ez, mi?
MÁTÉ: Figyeljetek egy kicsit. Tehát ezt Jézus mondja Júdásnak, igaz?
JÁNOS: Igen!
MÁTÉ: És Júdás mit válaszol?
A MESÉLŐ: Semmit.
MÁTÉ: Semmit?
A MESÉLŐ: Semmit.
MÁTÉ: Ez egy badarság. Ha én lennék Júdás, és valaki ezt mondaná nekem, nem tudnám tettetni magam, hogy nem hallottam meg.
JÁNOS: Na és mit mondanál?
MÁTÉ: Mit mondanék?
JÁNOS: Igen, fiú. Mit mondanál?
MÁTÉ: Azt mondanám... azt mondanám... ”Mit mondtál? Miről van szó?”
LUKÁCS: Igen, nem rossz.
JÁNOS: Inkább... ”Velem beszélsz? Velem?”
LUKÁCS: „De most mit kellene csinálnom, tanító? Elfelejtettem!”
MÁRK: Hagyjátok, fiúk! Így is jól van.
JÁNOS: És akkor Jézus azt mondta volna... azt mondta volna... mit mondott volna Jézus?
A MESÉLŐ: Hej, várjatok egy kicsit...
LUKÁCS: Valami érthetőbbet mondott volna.
JÁNOS: Ahhoz, hogy valami érthetőbbet mondjon, valamit valóban tudnia kellett volna.
MÁRK: Persze, honnan tudjon... Hacsak...
MÁTÉ: Aha, közel vagy, közel!
JÁNOS: Ki volt jelen a Júdás és a papok beszélgetésén?
A MESÉLŐ: Senki. Bizalmas beszélgetés volt.
JÁNOS: Na ez az. Honnan tudta Jézus, hogy Júdás mit forgat a fejében?
A MESÉLŐ: Honnan tudott mindent? Hát megvilágosodott volt!
LUKÁCS: Jól van, mondjuk. Ösztönösen ráérzett... De Júdás miért nem válaszolt semmit?
MÁTÉ: Így van. Nem valószínű. Júdásnak semmi oka nem volt, hogy ne válaszoljon, hacsak...
LUKÁCS: Éppen nem ő mondta el neki.
JÁNOS: Valahogy így van!
A MESÉLŐ: Nem mondta neki...
LUKÁCS: Neked nincs honnan tudnod... Csak neki mondta, ha mondta...
JÁNOS: Mert ha nem mondta neki, akkor ennek a beszélgetésnek egészen másképpen kellett volna elhangoznia!
MÁTÉ Lukácshoz: Amit meg kell tenned, gyorsan tedd meg.
LUKÁCS: Mi az? Mit akarsz ezzel mondani?
MÁTÉ: Tudod te jól!
LUKÁCS: Hát nem tudom.
MÁTÉ: De tudod!
LUKÁCS: De nem tudom!
MÁTÉ: Tudod te nagyon jól, szerencsétlen áruló.
LUKÁCS: Áruló? Én?
MÁTÉ: Igen! Te!
LUKÁCS: Ez a hála, amiért mindent elhagytam, és követtelek?
MÁTÉ: Elárultál, nem követtél!
LUKÁCS: Micsoda igazságtalanság! Egy beteg elme alaptalan gyanúsítgatásai.
MÁTÉ: Aha! A bűn kioldotta a nyelved! Végül is, azt mondasz, amit beszélsz.
JÁNOS: Amit gondolsz!
MÁTÉ: Amit gondolsz, az ördögbe!
LUKÁCS: Ahelyett, hogy másokat gyógyítanál, előbb gyógyítsd meg magad!
JÁNOS: Istenkáromlás! Hogy beszélsz a tanítómesterünkkel, Júdás?
LUKÁCS: Ne avatkozz bele! Nem tudod, miről van szó!
MÁTÉ: Mondd el neki, ha van bátorságod! Mondd el!
LUKÁCS: Jó! Elmondom! Nehogy azt hidd, hogy félek elmondani!
JÁNOS: Mit mondjon el? Mi az?
LUKÁCS: Azt mondja, hogy áruló vagyok! Én! És miért, kérlek?
MÁTÉ: Mert... mert...
LUKÁCS: Mert csak úgy rémlik neked, ennyi! Miért adtad ide a pénzt, hogy én őrizzem, ha nem bíztál bennem?
JÁNOS: De mit árult el? Kinek? Hogy?
LUKÁCS: Igen, kinek? Milyen nagy titkaink vannak, tudni akarom? És mit gondolsz, mennyit ér egy galileai prédikátor élete?
JÁNOS: Loptál? Eltűnt a pénzből? Erről van szó?
Belép Kerintosz.
KERINTOSZ: Hej, csendesebben! Mi ez?
MÁRK: A fiúk elunták az írást, és nekifogtak játszani.
KERINTOSZ: Igen... látom... A Mesélőnek: Szólj, ha nem bírsz velük.
A MESÉLŐ zavartan: Játszanak ők is, hiszen fiatalok...
JÁNOS: Játszanak, játszanak, de mit írunk?
LUKÁCS: Igen, tényleg!
JÁNOS: Mester, elmondanám...
KERINTOSZ: Most nincs kedvem!
JÁNOS: De hallgasson meg...
KERINTOSZ: Pál visszajött?
A MESÉLŐ: Igen, nemrég, azt hiszem, mosakszik...
KERINTOSZ: Nagyon jó. Mondd neki, kérlek, hogy beszélni akarok vele. Ti meg tűnjetek el innét holnapig. És holnap, dolgozat – nem dolgozat, szemináriumot tartunk!
MÁTÉ: Jaj! Nagyon uncsi!
Kimennek valamennyien. Kerintosz helyet foglal. Bejön Pál.
PÁL: Hívtál? Történt valami?
KERINTOSZ: Igen. Kételkedni kezdtem.
PÁL mosolyogva: Úgy tudom, a kételkedés a mindennapi táplálékod, professzor.
KERINTOSZ: Hm! Ez esetben egy nagyon kézzelfogható kételyről van szó.
PÁL: Hallgatlak.
KERINTOSZ: Szeretném, ha biztosítanál arról, hogy az írás, amit itt nálam, az Akadémiában megalkotunk, nem lesz a hódítás eszköze.
PÁL nevet: Csak ennyit akarsz?
KERINTOSZ: Igen, ennyit.
PÁL: Bölcs férfi vagy, professzor. Hogy kérhetsz valamit, ami ennyire abszurd? Természetesen az az írás rendeltetése, hogy a hódítás eszköze legyen. Kételkedtél egy pillanatig is? Hiszen én ezt nem titkoltam el!
KERINTOSZ: Azt hallottam, hogy embereket öltél.
PÁL: Melyik férfi nem ölt valamit a meggyőződései miatt?
KERINTOSZ: Például én.
PÁL: Éppen ezért Kerintosz, olyan vagy, mint egy nyomorék, a bölcsességeddel együtt.
KERINTOSZ: Lehet. De nincs kedvem a gyilkolás dicshimnuszát hallgatni.
PÁL: Ki dicsőíti a gyilkolást?
KERINTOSZ: Nem ide jutottál volna el?
PÁL: Eszem ágában sincs. Nem hiszek a gyilkolás szépségében. Ha azonban gyilkolni kell, egyetlen férfi sem térhet ki előle.
KERINTOSZ: Megértem, hogy valaki élvezetből gyilkol, de megrémít, ha szükségből teszi.
PÁL: Bölcs vagy, Kerintosz, de a bölcsességed csak egyetlen ember hasznára van: a tiedre.
KERINTOSZ: A bölcsességnek, amit a csordában élnek meg, máshogy hívják.
PÁL: Szigorú vagy. A csordának csak a római légiók maradnak, igaz?
KERINTOSZ: A római jogrend! Nem tetszik, de elismerem, hogy szükség van rá. Csak ha arra gondolok, hogy a római közigazgatás nélkül, mennyire lenne mocskosabb Antióchia, rájövök, hogy Rómára igenis szükség van.
PÁL: Engem csak az a jogrend érdekel, amelyik tisztábbá teszi egyenként az embert. Antióchia nem azért tisztább, mert amióta itt vannak a rómaiak, kevésbé nyomorultak, hanem azért, mert amióta idejöttek, söprögetnek végre.
KERINTOSZ: Amit te szeretnél, az nem létezik.
PÁL: A názáreti Jézus tanításában létezik.
KERINTOSZ: Lecserélnél egy külső, állami berendezkedést, az emberek legbensőbb lelkiismeretességével? Képtelenség!
PÁL: De ez már megtörtént. Te segítettél, hogy létrehozzam.
KERINTOSZ: Kérlek, semmilyen felelősségem nincs ebben. Művészileg ábrázoltam néhány beteg példázatot, ennyi.
PÁL: Mondd, ahogy akarod.
KERINTOSZ: Erre a rendre nincs szükség. A római jogrend a legjobb, amire a csorda vágyhat.
PÁL: A római jogrendnek vannak értékei, ezt nem vitatom. De nem elég városokat, kaszárnyákat meghódítani, utakat építeni, kormányzókat kinevezni!
KERINTOSZ: Mi egyebet tudnál még meghódítani?
PÁL: A lelküket.
KERINTOSZ: Lelküket?
PÁL: Igen, úgy kellene, hogy jószántukból csatlakozzanak a rendhez. Hogy harcoljanak érte, áldozatokat hozzanak.
KERINTOSZ: Hagyd abba! Nem adatott még meg, hogy életemben valami borzalmasabbat hallgassak.
PÁL: Amikor mindez beteljesül, és az Isten országa eljön a földre.
KERINTOSZ: Vannak, akik soha nem fogják elfogadni ezt a te országodat.
PÁL: Igen, az olyanok, mint te. Ezért kell csatlakozni hozzánk a hittérítő munkában.
KERINTOSZ: Mert ha nem, megsemmisítitek őket!
PÁL: Megsemmisítjük.
KERINTOSZ: Elbűvölő őszinteség! Más szóval, senkinek sem lesz megengedve, hogy megőrizze a szabadságát!
PÁL: Vajon ki akarja megőrizni a szabadságát? Nem a szabadságot keresik az emberek az egyházakban, hanem az örök élet ígéretét.
KERINTOSZ: Én nem akarok örökké élni.
PÁL: Te nem, de az emberek nagy része igen. Miért ne adnánk meg nekik, amire vágynak? A lelkiismeret csendje nem ér annyit, mint egy elviselhetetlen szabadság?
KERINTOSZ: Miért vagy meggyőződve arról, hogy annyi kellemes és hasznos dolog közül, amit ezen a világon tenni lehet, neked éppen ezt kell?
PÁL: Isten megmutatta magát nekem, és elmondta, hogy ezért vagyok kiválasztott.
KERINTOSZ: Elképzelhettem volna. Pál, meséld el az életed nekem, izgalmas lehet.
PÁL: Egy igaz hívő zsidó voltam, és a Jézus követőit gyilkoltam Mózes törvénye szerint.
KERINTOSZ: Nem semmi.
PÁL: Dolgom végezetével Jeruzsálemből Damaszkuszba tartottam, hogy az ottaniakat is kikészítsem, amikor a keresztre feszített Jézus utamat állta... megszólított: melyik törvény nevében gyilkolsz te, Pál? Egy halott törvény nevében. A néped hatalmas volt egy századon keresztül, de azóta eltelt ezer év, elvesztegeted az erődet egy kopott ügyért. Gyere, és csatlakozz az én Törvényemhez, ez nem csak a zsidókért van, hanem magába foglalja az összes népet.
KERINTOSZ: Remek ajánlat egy olyan becsvágyónak, mint te!
PÁL: Fenséges. Érthető ugye, hogy azonnal elfogadtam.
KERINTOSZ: De kudarcra ítélve. A ti törvényetek természetfölötti, és nem hiszem, hogy a természetfölötti győzedelmeskedhet a földön.
PÁL: Éppen ez a tévedésed, te okos! Egyedül az ember van az Isten képére és hasonlatosságára teremtve az élőlények közül, és az a rend, amit létrehoz, az nem földi, hanem isteni lesz.
KERINTOSZ: Kizárólag isteni Isten nincs, akinek ne lenne köze a földiekhez.
PÁL: Tudom. De létezni fog, mert ő az egyetlen Isten, aki érdekel bennünket.
KERINTOSZ: Azt kéred tőlem, hogy lebutuljak pár száz évet csak azért, hogy örök életet nyerjek?
PÁL: Pontosan.
KERINTOSZ: Csak a tudatlanok fognak követni.
PÁL: Lehet, hogy a világ egy szép napon tudás nélkül marad, és akkor csak nálam talál menedéket.
KERINTOSZ: Hogy tudsz ilyesmikben reménykedni, amikor a világ tele van könyvtárakkal?
PÁL: A könyvtárak elégnek, elfelejtetted az alexandriait?
KERINTOSZ: A világ tele van istenekkel. Miért kellene a tiedet választani közülük?
PÁL: Minden isten behódolt a római légióknak. A népek elhagyatva érzik magukat, és szükségük van Jézusra.
KERINTOSZ: Inkább Pálra és a törvényeire, akarod mondani.
PÁL: Mindkettőre.
KERINTOSZ: Végül is... sikeres voltál eddig?
PÁL: Hihetetlenül sikeres... Ezért van szükségem könyvekre... Mert egyre többen csatlakoznak a szektánkhoz, akik semmit sem tudnak Jézusról, és nincs időm mindegyiküknek elmesélni mindent. Miután a könyveket lemásolják, és forgalomba hozzák, az én tanításom elterjed...
KERINTOSZ: Mint egy ragály.
PÁL: Hasznos ragály, ami kigyógyítja az embereket a bűnből és a halálfélelemből...
KERINTOSZ: Jobb a bűn és a halál, mint egy magasztos törvény.
PÁL: Megint csak magadra gondolsz.
KERINTOSZ: Ellened és a római jogra fogadok.
PÁL: Tartom a fogadást, de tudd meg, hogy veszíteni fogsz. Éppen Róma fog érvényt szerezni a názáreti Jézus tanításának.
KERINTOSZ: Miért tenné ezt?
PÁL: Előbb-utóbb rájönnek, hogy a népeket nem lehet az ésszerűség nevében kormányozni. Mert hová vezet az ésszerűség? Az ösztöneink elsorvadásához. Nézz magadra Kerintosz... Hová jutottál az ésszerűségeddel? Az a világ, amit a filozófusok vezetnének, alig két generáció után öngyilkos lenne...
KERINTOSZ: Ebben szinte igazad van.
PÁL: No látod?
KERINTOSZ: De elfelejted, hogy tőlem függ, hogy megnyerem-e a fogadást.
PÁL: Hogyan?
KERINTOSZ: Úgy, hogy besúglak a rómaiaknál.
PÁL: Soha nem fogsz ilyet tenni. Mert egy tökéletes néző vagy, és nem avatkozol bele a játékba... Bár elbűvölne, ha mégis megtennéd, de az én oldalamon... Kifinomultságod hasznomra válna.
KERINTOSZ: Köszönöm, de nem érdekel...
PÁL: Miért nem? Az eddigi játékok közül, amiket ajánlottak neked, nem ennek van a legnagyobb tétje?
KERINTOSZ: Nem a tét, hanem a játék öröme a fontos.
PÁL: Amit nem tudsz megélni.
KERINTOSZ: Pontosan.
PÁL: Ez a te szerencsétlenséged. Az Isten borzalmasan megcsonkított.
KERINTOSZ: Ne váltsunk témát. A te esélyeidről beszéltem. Ha én nem jelentelek fel, akad más, aki megteszi...
PÁL: Ha feladnak a rómaiaknak, a szektám egy újabb mártírral fog gazdagodni, és lehet, hogy éppen a te tanítványaid közül egy következő a helyembe lép... Mert a gondolat, és az ügy hódít...
KERINTOSZ: Lehet... Miért kellene nekem közreműködni ebben?
PÁL: Légy józan. Gondolod, hogy nem akadna egy másik író, aki pénzért befejezné azt, amit te elkezdtél?
KERINTOSZ: Tízet is kapnál...
PÁL: Akkor hiába a stilisztikai kifinomultságod, ha nem veszel részt a hódító művemben. Fejezd be a munkám... Add meg az én esélyem...
KERINTOSZ sóhajt: Legyen. Nem tudom, hogy van ez, de húsz éve csupa olyan következtetésekre jutok, amelyek arra ösztönöznek, hogy ne változtassak meg semmit.

5

A Mesélő, tanulók, Pál. Bejön Heléna.
HELÉNA: Kerintosz nincs itt?
JÁNOS: Nincs, kilépett.
HELÉNA: Jó, akkor megyek. Mondjátok meg neki, hogy lépjen be hozzám...
PÁL: Nem várnád meg? Ne hinném, hogy sokáig késne... Ülj le, beszélgethetünk, amíg ők dolgoznak...
HELÉNA: Nem, köszönöm...
A MESÉLŐ: váratlanul, éles hangon: Maradj, szép Heléna! Általános megrökönyödés. Heléna és A Mesélő farkasszemet néznek.
PÁL erőlködve: Nem tudom, mivel érdemeltem ki a haragodat, szép Heléna...
HELÉNA: Ki, te? Tévedsz, ha azt hiszed, hogy bármilyen módon érdekelnél...
PÁL: Azt hinném, hogy igen. Különben miért gyűjtöttél volna információkat rólam a zsidó negyedben, és miért akartad meggyőzni a szerelmedet, hogy utasítson el?
HELÉNA: Erőltetett az udvariasságod, prédikátor, gyűlölöd és megveted a nőket.
PÁL meglepetten: Ki sulykolta ezt beléd?
HELÉNA: Azt hiszed, hogy vak vagyok? Az elején azt hittem, hogy önnön rútságod miatt szenvedsz. De találkoztam már rút férfiakkal, akik varázslatos szeretők és roppant udvariasak voltak...
PÁL: Honnan tudod, hogy milyen szerető vagyok én?
HELÉNA: Elég azt látnom, hogy milyen ember vagy. Nem vagy jó ember, prédikátor... Még ember sem vagy... Félsz a nőktől, mert a nők nem hagyják magukat olyan könnyen behálózni, mint a férfiak. Nem vagyunk olyan érzékenyek az elvont dolgokra, mint a férfiaink... Butaságunkban úgy gondoljuk, hogy nincs olyan méltó, vagy fontos ügy, amiért a gyermekeinket érdemes lenne feláldozni, keresztre feszíttetni, vagy a háborúban legyilkoltatni... Veszélyesek a nők, igaz, Pál apostol?
PÁL szikráznak a szemei: Nem mind. Az olyanok, mint te, igen. A szerelmed mégsem hallgatott rád...
HELÉNA: Ez nem azt jelenti, hogy végleg megnyerted a játszmát...
PÁL: Nem, de azt sem, hogy egy fehérnép az utamba álljon!
JÁNOS: Heléna, szükségünk van rád...
HELÉNA: Írjátok meg nélkülem.
JÁNOS: Ne rombold az ihletünket...
HELÉNA: Hagyj békén...
A MESÉLŐ hozzálép, szelíden: Kérlek, gyere.
JÁNOS: Folytasd, mesélő...
A MESÉLŐ: Hol hagytam abba?
MÁTÉ olvassa: Miközben Jézus a templomban prédikált, írástudók és farizeusok léptek be... Lukács kézen fogja Helénát és A Mesélő elé viszi... egy nőt hoztak magukkal, akit cédaságon fogtak... A sokaság közepébe vezették, és azt mondták Jézusnak:...
LUKÁCS: Mózes, a törvénye által, megparancsolta, hogy kövezzük meg az ilyen nőt. Te mit mondasz?
Kerintosz belép, de megáll az ajtóban, hallgatózik.
A MESÉLŐ: Aki közületek bűn nélkül való, az vesse rá az első követ. Heléna hátraveti a fejét, és kacag.
PÁL: Nem igaz. Micsoda gyalázat!
A MESÉLŐ: Asszony, senki sem kárhoztatott?
HELÉNA: Senki.
A MESÉLŐ: Én sem kárhoztatlak... Menj, és többé ne vétkezz... A tanulók tapsolnak. Pál ingerült.
HELÉNA kibontja a haját: De én nem akarok elmenni...
PÁL: Hagyd szabadon a nőt, és vétkezni fog megint...
A MESÉLŐ: Mit tehetünk? Az ő választása...
PÁL: Az övé. A nőnek nincs joga választani semmit. A férfi választja a nőt.
A MESÉLŐ: Ki szült téged, férfi vagy nő? Nem, Pál... alázatosnak kell lennünk a nő előtt... a szavaink képtelenek befogni azt a tökéletes világot, amit a nő a méhében hordoz...
JÁNOS: Hogy hívták azt a nőt?
A MESÉLŐ: Mária Magdolna.
Heléna odalép hozzá, letérdel, és megcsókolja a lábát.
HELÉNA: Szépen beszélsz a nőkről, Mesélő – úgy, ahogyan a környéken egyetlen férfi sem képes ...Csókjaival a térde fölé emelkedik, a haja eltakarja.
JÁNOS: Ez volt minden? Nem találkoztak azóta?
A MESÉLŐ: Kétszer. Először kevéssel a halála előtt... amikor megtörölte a lábát... a hajával... a tanítványai meg rettentően feldühödtek ezen...
PÁL: Csak nem akartok ilyesmiket írni... Semmi sem igaz...
A MESÉLÖ: Pontosan így volt... És ő nézte, és tudta, hogy ez az egyetlen megtestesülés adatott meg neki, és nagyon meg akarta ismerni... A jelenet alatt a tanulók elkezdtek egyenként kiszivárogni a teremből. A Mesélő megöleli Helénát. Pál közéjük ugrik, és a vállánál fogva vonszolja el A Mesélőt. : Nem. Nem akarom, hogy diadalmaskodjon ez a ribanc...
KERINTOSZ váratlanul közelebb lép, erővel elkapja Pált: Kérj bocsánatot a nőtől!
PÁL: Azt várhatod!
KERINTOSZ vadul meglöki a tenyerével a mellén: Azt akarod, hogy megostoroztassalak a szolgáimmal? Kérj bocsánatot!
HELÉNA: Hagyd, drágám, nem fontos...
PÁL legyőzötten: Bocsáss meg. Bocsássatok meg mind. Elvakított a szenvedély.
JÁNOS: Azt hiszem, régóta böjtöl, mester...
KERINTOSZ: Azt hiszem állandóan. Az istenek irgalmazzanak neked, hogy mennyi vágyat halmoztál fel egymagadban... Takarodj!... Pál kimegy. Kerintosz elindul kifelé, a János vállára támaszkodva. Heléna utánaszaladna. A Mesélő megfogja.
HELÉNA: Szerelmem!
KERINTOSZ anélkül, hogy odafordulna, miközben a másik az ölébe veszi: Légy áldott!

6

A tanulók, írnak.

MÁTÉ Lukáccsal jön: Helló, salve!
JÁNOS: Nemsokára beesteledik.
LUKÁCS: Nekem semmi ihletem, ha korán kelek.
MÁTÉ: Jó! Hagyd el, majd bepótoljuk... Foglaljátok össze nekem azt, amit a reggel óta mesélt.
JÁNOS: Menj és kérdezd meg tőle.
LUKÁCS: De paprikás vagy ma... Majd elmeséli Márk...
JÁNOS: Hát Márk sem fogja elmesélni. Többet másoltatok eddig tőle, mint írtatok...
MÁRK: Hagyd, semmi baj. Én nem haragszom meg.
JÁNOS: De tökkelütött vagy...
LUKÁCS: Azt hiszem, te irigyled a stílusomat. Különben nem tudom megmagyarázni, mitől lettél ilyen stréber?
Belép Kerintosz Pállal.
KERINTOSZ: Szevasztok gyermekek! Hát hol van a Mesélőtök?
JÁNOS: Helénával a kertben, mester.
PÁL: A saját házadban ennyire gúnyt űznek belőled?
KERINTOSZ: Kezded komolyan venni magad, prédikátor...
PÁL: Jó, de hogy lehetséges ez? Megalkottad ezt a nőt, ahogyan Ádám megalkotta Évát. Olvastál neki, beszéltél hozzá, amíg egy rendkívüli nőt faragtál belőle... és most megengeded neki, hogy kénye-kedve szerint kacérkodjon az első jöttmenttel?
KERINTOSZ: Bámulatos, hogy mennyire jól értesz a világrendhez, de egy szegény asszony milyen könnyedén zavarba hoz! Egyébként érthető: a rend, amit bevezetnél, tisztán férfias, semmi nőiesség nincs benne.
PÁL: Nem elég, hogy ez a Kelet, ahol élünk, nőként elviselhetetlen?
KERINTOSZ: Ne lázadj a természet ellen, ha nem okvetlenül fontos, és sikeres akarsz lenni.
PÁL: Mit csináljak?
KERINTOSZ: Hódítsd meg a nőket, ahelyett, hogy elűznéd őket. A Mesélőd is ezt tette.
PÁL: Kicsit sok ennyi figyelmet pazarolni rájuk.
KERINTOSZ: Nem, mert Isten számára nagyon fontosak. A hited lehetséges követőinek több mint a fele nő, és ők a leghűségesebbek. A férfiak a hódítással vannak elfoglalva, de a nők táplálják az örök tüzet.
PÁL: Hogy figyeljek rájuk?
KERINTOSZ: Például úgy, hogy méltóbb helyre teszed a te Megváltód édesanyját.
Belép A Mesélő Helénával.
JÁNOS: Mind itt vagyunk? Van egy meglepetésem.
HELÉNA: Maradj csendben, Kupidó.
JÁNOS: Ki akarja látni, ahogy a vízen járok?
KERINTOSZ: Megint kiagyaltál valamit?
JÁNOS felmászik a medence szélére: Figyelem! Egy, kettő, három! Átmegy a vízen.
MINDENKI: Hohó! Brávó! (stb.)
JÁNOS: Figyeljetek csak, nagyon egyszerű: két sor téglaréteget tettem kevéssel a vízszint alá. Mind nevetnek.
A MESÉLŐ Pálnak: Ezért vannak a csodák betiltva. Paródiát lehet csinálni belőlük.
KERINTOSZ: Kész, elég az elméletből. Abban egyeztünk meg, hogy ma átnézzük a dolgokat. Készen vagytok?
Heléna elmegy Kerintosz mellett, megcsókolja, majd kimegy.
PÁL A Mesélőnek: Láttad? Átkozott bolond.
A MESÉLŐ: Ne mind kötözködj vele.
KERINTOSZ: Csend! Elégedetlen vagyok a keresztre feszítés jelenetével. Egyikőtök sem volt képes úgy megírni, hogy átélhető legyen, látható, még te sem, Lukács. Az elbeszélést a részletek töltik meg élettel, és ti ezt a jelenetet csak felszínesen írtátok meg, részletek nélkül.
JÁNOS: A helyzet bonyolult, mester. Senki sem követte Jézust a keresztúton, és nem volt jelen az utolsó pillanatokban. A holttestet sem a tanítványok temették el, hanem egy idegen. Az adott körülmények között, nekünk fogalmunk sem lehet, hogy történtek az események...
KERINTOSZ: Hogyhogy, tényleg így van?
A MESÉLŐ: Pontosan.
KERINTOSZ: Furcsa! De miért?
A MESÉLŐ: Félelem a rómaiaktól... A hitük gyengesége...
KERINTOSZ: Jó, de így akkor sem lehet. Milyen himnusz ez? Beleolvas az egyik dolgozatba. És ez mi? Kérdezett olyat a római helytartó a néptől, hogy egy bűnözőt feszítsenek-e keresztre a másik helyett?
MÁRK bizonytalanul: Ő mesélte így, mester...
A MESÉLŐ bizonytalanul: Úgy mondják, így történt.
KERINTOSZ: A világ római, elfelejtettétek? Egyetlen római provinciában sem fogják elhinni, hogy a hatóságok ilyen jogokat adnak a leigázott népeknek. Nehogy már a zsidók lennének a legkiváltságosabbak! Értem én, hogy kiagyaltok dolgokat, de legalább valószínűek legyenek. Kihúz És nem ilyen csüggedten kellene felmásznia a keresztre! Sőt, bátorítania kell a bajtársait – hiszen ő az Isten fia, így a halálnak szinte nincs semmi jelentősége – mondania kell valamit, hogy a tanítványok visszanyerjék bizalmukat benne és a sorsban... valami olyat... olyat... hogy, ne féljetek... az apám majd meghálál mindent... visszahoz az életbe... felvisz az Olümposzra... vagy ahová akarjátok...
JÁNOS: Ma este velem lesztek a Paradicsomban!
PÁL: Szép.
A MESÉLŐ: Nem kellene az embereket megvásárolni az örök élet ígéretével...
KERINTOSZ: Egyezzetek ki... Tovább olvas. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot? Ez meg mi? Jézus Krisztus úgy beszél, mint Nagy Sándor? Pálhoz. Felismerem a stílusodat, nagytiszteletű...
A MESÉLŐ: Meglepődve: Fogalmam sincs, honnan került elő ez a replika. Én ilyet nem mondtam nektek, és ez teljesen idegen Jézus szellemétől...
PÁL: Jézus mondta. Kerintosznak: Ragaszkodom ehhez a replikához.
KERINTOSZ: Kérlek.
A MESÉLŐ: üvöltve: Jó, de ő nem mondott ilyet. Nem egyezik a tanításával...
PÁL: Te felejtetted el. Fogd be a szád!
A MESÉLŐ: magából kikelve: Nem mondtam ilyet! Soha! Mindenkinek van kardja! Én azért jöttem, hogy megbocsátást és békét hozzak, nem kardot!
Kerintosz tovább olvas, nem figyel. János ingerülten feláll és A Mesélő mellé megy.
PÁL fogai közt, sziszegve, idegesen: Hallgass, te meggondolatlan!
JÁNOS nevet: Ez igaz? A Mesélőnek: Soha nem mondtál ilyet?
A MESÉLŐ: Soha!
JÁNOS: Mester!
KERINTOSZ: Mit akarsz?
JÁNOS elkapja A Mesélőt a kezétől és Kerintosz elé vonszolja: Engedjék meg, hogy bemutassam a főszereplőnket: a názáreti Jézus!
KERINTOSZ nincs jelen, fel sem emeli a fejét a papírokból: Örülök a szerencsének.

7

HELÉNA: Tudtam én.
KERINTOSZ: Mit tudtál?
HELÉNA: Hogy van valami különös benne. A nők megérzik ezt.
KERINTOSZ: Megérezted az isteni szikrát...
HELÉNA: Ne csúfságolj velem, drágám...
KERINTOSZ: Bocsáss meg, egyszerűen kíváncsi vagyok...
HELÉNA: Ellenkezőleg... Az érintése szinte testetlen... Elbűvölő ember, de alkalmatlan szerető...
KERINTOSZ: Mitől olyan elbűvölő? Én nem is veszem észre, hogy itt van-e, vagy nincs...
HELÉNA: Igen, olyan semmitmondó. De amikor egyenesen a szemedbe néz, elképesztő mélysége van, azt érzed, hogy nem ez a banális ember néz rád, hanem máshonnan való ez a mélység... és tiszta...
KERINTOSZ: Annyira tiszta, hogy három hete pofátlanul hazudozik itt...
HELÉNA: Igen! De mégsem tudsz rá úgy gondolni, mint egy hazugra, nem? És ezek őt mintha nem is érdekelnék... Mindegy, mi lesz a munkátokkal, Kerintosz?
KERINTOSZ: Fogalmam sincs. Alapjában véve, engem Pál alkalmazott. A másik fickóhoz semmi közöm. Csak azt várom, hogy megegyezzenek végre. Majdnem befejeztük, de még átírunk egy részt. Meg voltam győződve, hogy az egész egy nagy ökörség. Egy római helytartónak nincs miért szelídebbnek lennie egy zsidóhoz, mint maguk a zsidók. És egy prófétát sincs miért keresztre feszíteni. Nem azok végzik a kereszten, akik ellenszegülnek a júdeai törvényeknek, hanem akik a rómaiaknak... .Belép Jézus. Figyelj, jön a megváltód... Kimenne.
JÉZUS: Maradj, kérlek.
KERINTOSZ mint akinek mindegy: Ahogy akarod.
JÉZUS: Bocsáss meg! Nem mondtam el az igazat...
HELÉNA: Ha már az egymáséi voltunk, nem érdekel, hogy az Isten fia vagy-e, vagy sem...
JÉZUS: Értsetek meg, és bocsássatok meg. Mindketten. Annyira egyedül voltam... a saját testvérem is kételkedett bennem, meg kellett tanulnom bizonyos dolgokat elhallgatni...
HELÉNA: Miért kételkedtek benned?
JÉZUS: gondolataiban: Csak egy dolgot akartak tőlem: csodákat. Senki sem volt kíváncsi arra, amit mondani akartam.
KERINTOSZ: Kellemetlen, nem? Itt, Keleten, csodákra szomjazik mindenki. Elméletekhez senkinek sincs kedve. Ebben a melegben! Egy jó kis csoda viszont felébreszti az embereket a zsibbadtságból. Főleg ha nem túl hosszú...
JÉZUS: Hányingerem van a csodáktól. Ha legalább jobbá tette volna az embereket, vagy törekedtek volna erre. De semmi törekvés, csak groteszk kíváncsiság... És mégis, ezek miatt kellett volna meghalnom! Akkor jobbak lettek volna? Világos, hogy nem: fölösleges lett volna az áldozat, a megtestesülés elhibázott...
KERINTOSZ: És jobbnak láttad visszafogni magad... Inkább.
JÉZUS: Nem akartak semmit, csak kihasználni. A papok, a zelóták, sőt, a tanítványaim is! Mindenki tudta, hogy Júdás a zelóták embere. Én nem tudtam semmit...
KERINTOSZ: De legalább letartóztattak?
JÉZUS: Le...
KERINTOSZ: És a ti törvényszéketek ítélt el?
JÉZUS: Kajafás látni sem akart, pedig ők tartoztattak le... Az egyetlen aki szóba állt velem, Pilátus volt...
KERINTOSZ: Akinek nem is ártottál.
JÉZUS: Semmit.
KERINTOSZ: Mit csináltál, miután elengedtek?
JÉZUS: Elszaladtam. Aztán rájöttem, hogy a tanítványaim már-már elfelejtettek, ezért visszatértem, és megmutattam magam nekik...
KERINTOSZ: Igen, neked kell gondoskodnod a saját halhatatlanságodról... És aztán?
JÉZUS: Aztán megtudtam, hogy van egy Pál, aki üldözi azt az egynéhány tanítványomat. Ezért megjelentem neki a Damaszkuszi úton.
KERINTOSZ: Hogy? Mint a többieknek, a feltámadt Jézus?
JÉZUS: Egyszerűen Jézus.
KERINTOSZ: Hogy győzted meg?
JÉZUS: Nem volt nehéz. Isten már kiválasztotta. Én csak megmondtam neki.
KERINTOSZ: Szóval így volt. Sejtettem... Belép Pál. Á, íme itt van. Hülyének hittelek, de nem hazugnak. Most mit csináljunk? Végigírjuk a Szent Könyvet egy olyan Istenről, aki nem is létezett?
JÉZUS: Hogyhogy nem létezett? Nézz ide, létezem. Csak nem haltam meg a kereszten... Ha meghaltam volna, ki hitt volna bennem?
KERINTOSZ: Úgy értettem, hogy a világot a te áldozatod váltja meg, barátom. Akkor hol van az áldozatod? Miért legyen a világ más az eljöveteled után, mint előtte?
PÁL: A világ a könyved által lesz más, mint előtte...
HELÉNA: Ez tudatos ködösítés.
JÉZUS: Áldozat? Nem tudjátok, hol van az áldozat? Elfelejtettétek, hogy a hírnökömet, Keresztelő Jánost meggyilkolták, és felajánlották a fejét egy feslett hercegnőnek? És Teónát, meg a többieket, akik utána jöttek, nem feszítették fel mind keresztre? Mi lett Az Igazzal, akinek behódoltak az eszeneusok, nem ölték meg? És Pál, az eljövetelem után, nem vett részt az első mártírom, István meggyilkolásában?
HELÉNA: Nem a másokéról, a te áldozatodról van szó!
PÁL: Igaza van, hagyd! Nem mártír kell ahhoz, hogy jobb legyen a világ...
HELÉNA: Akkor mi?
PÁL: A közösség.
HELÉNA: Na, megint!
KERINTOSZ: Nincs mit beszélnem veletek. Nincs kozmikus érzéketek, és kész. Nem mindegy, hogy egy ember, vagy egy isten áldozza fel magát. Összekeveritek a dolgokat.
JÉZUS: Az eljövetelem értelmet adott az áldozatnak...
PÁL: Itt az ideje, hogy annyi ismeretlen után, legyen végre egy ismert mártír is...
HELÉNA lassan eltávolodik Jézustól, és Kerintoszhoz közeledik: Főleg ha nem is volt az, mi?
JÉZUS: Heléna! Én más vagyok, mint a többiek, nem érezted!? Hinned kell bennem: ha nem is haltam meg, én akkor is az Isten fia vagyok!
KERINTOSZ Pálhoz: Ezt te sem hiszed, igaz?
PÁL: Fontos az, hogy mások higgyék...
HELÉNA Jézushoz: Hogy tudtál ezzel a gátlástalan emberrel szövetkezni?
JÉZUS reménytelenül: Csillapítani akartam a dühét, és szelídíteni a türelmetlenségét...
HELÉNA: Mit láttál benne?
JÉZUS szomorúan: Az erőt! Az erőt, ami nélkül az én Egyházam nem született volna meg.
KERINTOSZ: Így az Egyházad az ő képére és hasonlatosságára jön létre. Elégedett vagy, Isten fia?
PÁL: Az Isten országa időtlen, nem tartozik a mához. Az eljövendőkben sokkal kevésbé lesz szükség Istenre, mint az Egyházra.
Jézus tenyerébe temeti arcát és sír.
KERINTOSZ: Kezdem unni a drámátokat. Döntsetek végre, hogy tudjam, mi a dolgom.
PÁL: Egyszerű. Fejezd be a munkát úgy, ahogy elkezdted...
JÉZUS: Ki azzal a karddal!
KERINTOSZ Pálra néz, aki jelzi, hogy ne vegye figyelembe Jézust: Jól van, jó...
JÁNOS: Mester, mielőtt újra nekifognék, szeretném tudni... Jézushoz megy. Kit feszítettek keresztre helyetted?
Jézus sír.
KERINTOSZ Pálnak: Egy könnyedén manipulálható szánalmas Isten. Nem semmi egy választás, gratulálok...
JÁNOS üvölt: Kit feszítettek keresztre helyetted?
JÉZUS: Barabást. Elsőre is ő volt kiszemelve...
JÁNOS: Hogy történt?
JÉZUS: Honnan tudnám? Annyit tudok csak, amit Júdás mondott... A többit...
JÁNOS: A többit kitalálom...

8

Ugyanaz a munkahangulat. A közös cél megszilárdította az akarást. Azok a tanulók akik nem játszanak, írnak. A replikák néha az íróasztalok mögül hangzanak el.
JÚDÁS (Júdás szerepében Lukács): Rögtön indultam, amint a fülembe jutott. Igaz, hogy elkapták Barabást?
KAJAFÁS (Kajafás szerepében Márk): Sajnos igen, Júdás. Tegnap éjjel.
JÚDÁS: Biztos vagyok benne, hogy a többieket nem fogja beköpni.
KAJAFÁS: Meggyőződésem, hogy nem. De most nem ez a probléma...
JÚDÁS: Hanem mi?
KAJAFÁS: Szétesik a közösség. Az emberek félnek, és még a legbátrabbak is meginogtak. És minden ellenem fordul. Az emberek azt mondják: íme Kajafás, aki megvásárolta a tisztségét, de még arra sem képes, hogy megvédje a mieinket a rómaiakkal szemben.
JÚDÁS: De mit tudnál tenni?
KAJAFÁS: Ezt kérdem én is. Az idő még nem érett meg a lázadásra...
JÚDÁS: Szabadítsuk ki!
KAJAFÁS: Már megpróbáltam. A legutóbb érkezett római szakasz őrzi. Azt is bebörtönözték, akit az arannyal küldtem oda.
JÚDÁS: Na tessék... Megváltoztatják a helyi szokásokat ezek az idegenek... Félsz, hogy az ember beszélni fog?
KAJAFÁS: Nem. De ez még nem oldja meg a helyzetet. Rá kell vennünk őket, hogy engedjék el, ahogyan tavaly tettük Jonatánnal.
JÚDÁS: De Jonatán helyett egy három provinciában körözött gyilkost adtunk át.
KAJAFÁS: Ezt kell tennünk most is. Barabás helyett ajánlanunk kell valakit, akiről ők azt hiszik, hogy nagyobb veszélyt jelent a birodalomra.
JÚDÁS: Engem!
KAJAFÁS: Téged? Ismeretlen vagy, nincs időnk köréd hírverést csapni. Jut eszembe, mit csinál a prófétád? Még mindig az állítja, hogy ő a Messiás?
JÚDÁS: Még mindig, fenség. Azt mondja, ő az Isten fia., aki megtestesült, hogy a halála által megváltson minket...
KAJAFÁS: Csak főszerepet hajlandó játszani: erről ismerszik meg a dilettáns.
JÚDÁS: Bolond, de szelíd.
KAJAFÁS: Úgy tűnik neked? Azt hallottam, hogy beszédet tartott a templomban, és a hatalmam végét prófétálta.
JÚDÁS: Ott voltam, de nem így történt... Túloztak...
KAJAFÁS: Jól néznénk ki, ha minden prófétáért nyugtalankodnánk... Volt valami balhé?
JÚDÁS: Igen, de semmi komoly. Az emberek valami rendkívülire várva meghallgatták, majd csalódottan távoztak.
KAJAFÁS: És ő ehhez mit szól?
JÚDÁS: Hogy miután meghal értük, csak akkor fogják megérteni.
KAJAFÁS: Ezt hogy akarja?
JÚDÁS: Mit hogy akar?
KAJAFÁS: Meghalni értük!
JÚDÁS: Fogalmam nincs. De ahogy megparancsoltad, rajta tartom a szemem.
KAJAFÁS: Ha meg tudnánk győzni a rómaiakat, hogy ez a Jézus veszélyes...
JÚDÁS: Hogy? Adjuk át a rómaiaknak?
KAJAFÁS: Barabás helyett...
JÚDÁS: Kell-e nekik egyáltalán?...
KAJAFÁS: Végül is, miért ne? Ő meg akar halni, mi meg akarjuk menteni Barabást.
Nem is kell szólnunk neki.
JÚDÁS: Küldjük a halálba?
KAJAFÁS: Nem te mondtad, hogy meg akar halni?
JÚDÁS: Ezt mondja, de mondani lehet...
KAJAFÁS: Egy ember pusztuljon el inkább a népért, mint a nép...
JÚDÁS: Ez valahogy így van...
KAJAFÁS: A lényeg, hogy meggyőzzük Pilátust... Fény gyúl a színpad egyik sarkában, ahol Pilátus egy asztalnál ül.
PILÁTUS (Pilátus szerepében Máté): Jöjjön az a próféta, akiről azt mondja Kajafás, hogy veszélyes a Római Birodalomra, aztán meglátjuk! Belép Jézus: Szóval te vagy Jézus. Reggel óta lábatlankodnak itt a tanúk, akik égre-földre esküdöznek, hogy veszélyezteted a Római Birodalmat. Nem tűnsz veszélyesnek. A zsidók királya vagy?
JÉZUS (Jézus szerepében János): Ki, én?
PILÁTUS: Hát ki, én? Ne tedd a hülyét. Mondtad-e, vagy sem, hogy te vagy a zsidók királya?
JÉZUS: Azt nem.
PILÁTUS: Érdekes! Sokan vannak, akik azt hallották, hogy ezt mondtad.
JÉZUS: Tévednek...
PILÁTUS: A zsidók bizonyítékokat hoztak, hogy fellázadtál Cézár ellen. Ez igaz?
JÉZUS: Cézár az Cézár, és Isten az Isten.
PILÁTUS: És te ki vagy?
JÉZUS: Én Isten fia vagyok.
PILÁTUS: Aha. És a zsidók királya.
JÉZUS kissé türelmetlenül: Az én országom, nem e világból való. Nem érdekelnek a földi királyságok...
PILÁTUS: Akkor mit keresel Jeruzsálemben?
JÉZUS: Hozzád jöttem, hogy keresztre feszíts.
PILÁTUS meglepődve: Hogy keresztre feszítselek? Miért?
JÉZUS: Hogy felmehessek a mennybe, az apám mellé.
PILÁTUS: Különben nem tudnál, csak ha keresztre feszítelek?
JÉZUS: Ne félj, bűnöd megbocsáttatik a végső ítéletkor!
PILÁTUS: A bűnöm? Miféle bűnöm?
JÉZUS: Hogy egy ártatlant feszítettél keresztre.
PILÁTUS: Biztos vagy benne, hogy megteszem?
JÉZUS: Meg kell tenned!
PILÁTUS: Miért?
JÉZUS: Hogy apámhoz mehessek.
PILÁTUS dühösen: Én nem azért vagyok itt, hogy bárkit is keresztre feszítsek, mert éppen kedve szottyan hozzá. Semmi kötelezettségem veled szemben, azokat feszítem keresztre, akiket akarok. És a Birodalom ellenségeit, persze.
JÉZUS: Ne légy lobbanékony, helytartó.
PILÁTUS: Te nekem ne mondd meg, hogy mit tegyek. Takarodj innét!
KAJAFÁS: Miért küldted nekem vissza?
PILÁTUS: Csinálj vele, amit akarsz. Én nem találtam bűnösnek. Ártalmatlan a bolond.
KAJAFÁS: Hülyét csinált belőled, helytartó...
PILÁTUS meglepődve: Amióta idejöttem, mindenki azt akarja nekem bebizonyítani, hogy mekkora barom vagyok. Üvölt. Úgy nézek én ki, mint egy barom?
KAJAFÁS nyugodtan: Mindent hallok, ne kiabálj.
PILÁTUS: Azon töprengek, hogy a zsidók, vajon miért aggódnak hirtelen annyira a Birodalomért, hogy képesek kiszolgáltatni az egyiket maguk közül...
KAJAFÁS nyugodtan: Inkább a római jog, mint a belső harc. Elfelejted, hogy a saját emberük játszotta a rómaiak kezére Júdeát?
PILÁTUS: Hazafias gesztus, méltó egy zsidóhoz.
KAJAFÁS: Kérlek helytartó, a jelenlétemben tartózkodj a júdeai népet sértő megjegyzésektől.
PILÁTUS: Szóval... a Birodalom sorsáért aggódsz, és ezért látogattál meg ebben a késői órában!
KAJAFÁS: Nem. A népem sorsáért aggódom. Ez az ember felzaklatja őket.
PILÁTUS: Szabad vagy a fejét venni, vagy elégetni máglyán, a szokásotok szerint. Fütyülök rá, csak Róma ellenségeit sújtom kereszthalállal.
KAJAFÁS: Nem csak a názáreti Jézusról jöttem beszélni.
PILÁTUS: Térj a tárgyra Kajafás.
KAJAFÁS: Ha nem engeded szabadon Barabást, a nép fellázad.
PILÁTUS: Ha szabadon engedem, vele az élen fognak szintén fellázadni.
KAJAFÁS: Nem, nem teszik meg. Megígérem.
PILÁTUS: Látom még mindig idiótának nézel.
KAJAFÁS: Feszítsd fel Jézust, és a nép magasztalni fogja a római rendet. Feszítsd fel Barabást, és Jeruzsálem meg fog átkozni.
PILÁTUS: Én már nem tehetem. A próféta nem lázadt fel a római jog ellen, a te Barabásod viszont igen.
KAJAFÁS: Nem hallgattad meg a tanúkat?
PILÁTUS: Te tényleg azt hiszed, hogy nem ismerem fel a pofájukról az alkalmi tanúkat, akiket bárki lefizethet néhány ezüsttel? Barabást viszont rajta kaptam.
KAJAFÁS: Ismerem a népem, és szeszélyeit. Kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy ha most is elutasítasz...
PILÁTUS: Akkor...?
KAJAFÁS: Írok Rómába!
PILÁTUS: Szóval így, mi?
KAJAFÁS: Nem adsz más kiutat.
PILÁTUS: És mit írsz?
KAJAFÁS: Hogy futni hagyod a Birodalom ellenségeit.
PILÁTUS: Tévedsz, ha azt képzeled, hogy Róma megparancsolja, engedjem szabadon Barabást, akiről elegendő bizonyítékot küldtem már... Legfeljebb kérni fogják, hogy vizsgáljam meg újra a te bolondodat …
KAJAFÁS: Ha kivégzed Barabást, száz ugyanolyan kerül helyette.
PILÁTUS: Fenyegetsz?
KAJAFÁS: Nem... Ez egy vélemény.
PILÁTUS: Akkor engedd meg, hogy megnyugtassalak. Jeruzsálemben senki sem ismeri Barabást. Északon igen, ott, ahol a nép élén fellázadt, de itt szinte ismeretlen.
KAJAFÁS: Ha az arcát nem is ismerik, a híre nagy.
PILÁTUS: Nem ismerik az arcát? Ha, ha! Köszönöm Kajafás. Felbecsülhetetlen szolgálatot teszel a Birodalomnak. Megtaláltam a megoldást, felkínáltad nekem. Hogy háláljam meg?
KAJAFÁS bizonytalanul: Miféle megoldást?
PILÁTUS kedélyesen: Keresztre feszítem Barabást, de azt mondom, hogy ő Jézus.
KAJAFÁS: Ez képtelenség. Felismerik őket.
PILÁTUS: Megparancsolom, hogy a népet tartsák távol.
KAJAFÁS: És miután meghalt? Jézus tanítványai el akarják vinni a testét.
PILÁTUS: Elrendelem, hogy lopják el, és égessék el.
KAJAFÁS: Lehetetlen! Szólt nekik, hogy feltámad a halála után... Ha ellopjátok a testét, azt fogják hinni, hogy feltámadt!
PILÁTUS: derülve: Mondott ő ilyet? Nos, beigazolódik! Minden egybevág!

KAJAFÁS: A tervem meghiúsult. Barabás veszített.
JÚDÁS: Úristen! Azt fogják hinni, hogy feltámadt! Engedjük el, így meghiúsítjuk a terveiket.
KAJAFÁS: Nem lehet. Nem engedhetem el, miután alkut kötöttem a tanúkkal, hogy ellene valljanak...
JÚDÁS: És akkor mit csinálunk?
KAJAFÁS: Fogd ezt a harminc aranyat és add a hóhérnak... szükségünk van a testre. Aztán vidd el a testet a tanítványoknak...
JÚDÁS rémülten: Ezt nem csinálom... jöjjön a rómaiak által elutasított fogoly! Jézushoz: Á, itt vagy! El kell tűnnöd, gyorsan! A rómaiak keresztre feszítik Barabást, de azt fogják mondani, hogy te voltál az... ha nem tűnsz el azonnal, egy rakás ember, sőt, a zsidó nép sorsát veszélyezteted! Itt van harminc ezüst, és menj anélkül, hogy bárkinek szólnál!
JÉZUS: Vissza fogok jönni...
JÚDÁS: Nem, ne gyere vissza!
JÉZUS arcon csókolja kifelé menet: Visszajövök az utolsó Ítélet napján !

HELÉNA: Csakhogy sokkal korábban jöttél vissza!
KERINTOSZ Jánosnak: Brávó. Feljegyeztétek?
MÁRK: Mindent, mester!
PÁL kitépi a füzetekből a lapokat, amelyekre írtak, véletlenül felborít egy asztalt: Ne írjatok semmit, úgy marad minden, ahogy volt!
HELÉNA: Nem lehet!
KERINTOSZ flegmatikusan: Miért nem? Folytassátok, gyermekek! Folytassátok. Heléna elszalad.
JÁNOS: Hol hagytuk abba?
LUKÁCS: Hát... a kereszten, valahol...
MÁRK: Igen... a kereszten...
JÁNOS Pálhoz: Felborítottad az asztalokat! Micsoda temperamentum.
PÁL: Köszönöm.
LUKÁCS: Én átírom a letartóztatás előttről, ahogy a mester mondta.
KERINTOSZ: Tedd azt.
JÁNOS: A Templom jelenettől?
LUKÁCS: Igen. Onnan.
JÁNOS: Példázatok, és megint példázatok, senki sem fogja olvasni. Unalmas.
KERINTOSZ: Mi mást akarnál?
JÁNOS: Nem tudom. Nézd, ha Jézus a templomban, ahelyett hogy unalmas prédikációkat tartana, felborítana ő is egy asztalt.
JÉZUS: Így túl erőszakos lenne, János...
KERINTOSZ: Lehet, de szemléletesebb.
PÁL Jánosnak: És ki akadályoz meg abban, hogy ezt írd?
JÁNOS: Voltak ott asztalok?
PÁL: Persze. Most is vannak. Tele van kufárokkal, akik ezt-azt árulnak.
KERINTOSZ: Jó. Gyerünk, munkára!

9

A tanulók írnak. Jézus. Heléna jön.

JÁNOS: Áh, itt vagy! Azt hittem elhagytál minket.
MÁRK: Nem lehet. Ki reszelné meg... a körmeit?
LUKÁCS: Ki fuvolázna neki?
MÁTÉ: Ki hintáztatná?
Jézus Helénához lépne, de ő közömbösen elmegy mellette.
JÁNOS: Mária Magdolna! Éppen azt mesélte Jézus, hogyan jelent meg neki a halála után.
HELÉNA: Meglátogattad?
JÉZUS: Igen, meglátogattam...
HELÉNA: Miért?
JÉZUS: Nem akartam, hogy hiába szenvedjen a halálom miatt. Becsaptam volna.
HELÉNA: Nem féltél, hogy a többieknek is elmondja?
JÉZUS: Nem. Annyira szeretett, hogy nem volt szüksége bizonyítékokra.
HELÉNA: Nem úgy, mint én, ugye?
JÉZUS: Nem, Heléna. Te nagyon tudsz szeretni, bebizonyítottad. Meg lesz írva, hogy az egyetlen lény, aki szeretettel fordult a Megváltó felé, egy nő volt...
JÁNOS: Persze. Megírhatom éppen én.
HELÉNA: Ne légy szemtelen.
LUKÁCS: Béke veletek! Jézusnak: Tehát feltámadtál...
HELÉNA: Mi értelme? Hogy Pál kihasználjon?
JÉZUS: Nem lehet tudni, ki kit használ ki...
HELÉNA: Ah, hagyj... Minden hazugság...
JÉZUS: Néha hazudnod kell az embereknek, hogy megmentsd őket. Szeretetből hazudni megváltás...
JÁNOS: Hm! Veszélyes a precedens, én inkább ezt mondanám... A tanulók nevetnek.
HELÉNA: A szeretet előtted is létezett.
JÉZUS: Én vagyok a bizonyosság, hogy a Teremtő szeretete a teremtményei iránt nem változott...
Kerintosz jön.
KERINTOSZ: Dolgoztok?
JÁNOS: Nem. Beszélgetünk Jézussal.
KERINTOSZ: Miről?
JÁNOS: Szeretetről.
KERINTOSZ. Aki a szeretetről elmélkedik, nehezen gyakorolja.
JÉZUS szelíden: Nyugodtan ironizálj, én téged is szeretlek.
KERINTOSZ: És mindent, amit én is, igaz? A nőt, akit megtanítottam szeretni, a fiamat... megsimogatja Jánost.
JÉZUS: Igen, szerencsés ember vagy Kerintosz! Szeretve vagy, talán éppen a közömbösséged miatt.
KERINTOSZ: Nem tudom, mit akarsz ezzel mondani.
JÉZUS: Empatikus vagy, de minden érzelmen túl, nagyon távolságtartó is. Szinte tökéletes férfi, de, csak ahogy a magányos ember tökéletes.
KERINTOSZ szárazon: Az ember magányos, más, mint a többi.
JÉZUS: Igen, a szereteted olyan is, mint aki ragaszkodik a magányához.
A megváltó szeretet azonban más, abban megszűnik a magány, ahogyan Isten magánya is megszűnt, amikor szeretetből megteremtette az embert.
KERINTOSZ: Na tessék! Tudtam én, hogy minden vallás végcélja fellázadni az individuum ellen.
HELÉNA Kerintoszra tapad, Jézusnak: Még egy ilyen szeretetért sem érdemes hazudni.
JÉZUS: Ne hagyj el, Heléna!
HELÉNA: Egymáséi voltunk, elég. Szerettelek, mert megfontolt voltál és szomorú. De nem tudsz szeretni.
JÉZUS ijedten: Én nem tudok szeretni!
KERINTOSZ: Hagyd, nem illik, Heléna.
HELÉNA: Miért? Hadd tudja meg. Szeretni vágyni nem elég.
JÉZUS: Ha megmutathattam volna magamat, amilyen valójában vagyok...
KERINTOSZ: Igen, így kissé jelentéktelen az Isten fiához. Semmi hőstett, pompa, semmi erődemonstráció. A nők a látszat után ítélnek.
JÉZUS: Nem lehetett másképp. Én úgy jöttem, mint egy egyszerű ember, élni, és meghalni.
KERINTOSZ: Igen, nem olyan egyszerű ez, mi?
JÉZUS szinte sír: Heléna, ne hagyj el...
HELÉNA: Hagyj, elég volt...
KERINTOSZ: Igen, eleget bohóckodtunk.
JÉZUS: Te szeretnél egy csodát... Mondd, ezt szeretnéd?
KERINTOSZ: A kudarc emberi. Éld meg méltósággal...
JÉZUS: Be kell bizonyítanom, hogy tudok szeretni... A szeretetnek győzedelmeskednie kell...
KERINTOSZ: Ne aggódj, győzedelmeskedni fog. Majd ő megszervezi. Pálra mutat.
JÉZUS szinte sír: Szükségem van rá. Nélküle Isten szava nem jutott volna Jeruzsálem falain túl!
KERINTOSZ: Nélküle nem, de így más lett...
MÁRK aki kilépett, most vissza: Valami zsidóforma ember keres, Pál, nem innen való. Nem tudom, ki irányította ide.
PÁL: Nem mondta a nevét?
MÁRK összegyűjti a papírjait: De... talán Péter. Jézus és Pál egymásra néznek.
KERINTOSZ: Na, mire vársz? Hívd be! Gyermekek, elmehettek!

PÉTER körülnéz, megilletődve mint egy paraszt: Itt vagy?
PÁL: A ház az egyik barátomé, aki vendégül lát.
PÉTER: Az antióchiai barátaid közül, pont a leggazdagabb házát választottad?
PÁL: Micsoda hangnem! Az örökös elégedetlen, magányos, besavanyodott vénember beszéd...
PÉTER: Látom, nem bujkálsz már. Nyíltan vagy ellenséges.
PÁL: Sokat fárasztott a tiétek, hogy az enyémet sokáig tudjam elrejteni! Mit akarsz?
PÉTER: Furcsa pletykákat hallani Jeruzsálemben a munkádról.
PÁL: Miféle pletykák? Az, hogy elvittem Isten szavát több kontinensre és a pogányok úgy csatlakoznak a hithez, mint szopós gyermek ragaszkodik az anya melléhez? Ezek a pletykák zavarják a te és Igaz Jákob álmát?
PÉTER: Igen, így is lehet mondani. Megtudtuk, hogy a körülmetéletleneket is megkereszteled.
PÁL: A Jézusban való hitet nem akadályozhatja meg egy kis metszés.
PÉTER: Nem tiltod meg a megtért pogányoknak, hogy a tisztátalan húshoz nyúljanak...
PÁL: Görög földön csak a templomokban feláldozott állatok húsát lehet kapni. Állandó böjtre fogjam őket, csak, mert más hús nincs?
PÉTER: Folyton gúnyolódsz a legszentebb hitünkkel.
PÁL: Ez a ti legszentebb hitetek? A hús, és megint hús, mindegy hogy az emberé vagy az állaté. Semmit sem értettetek meg Jézus tanításából: minden másnál nektek még mindig a legfontosabb a test... Azon kívül, hogy mi van az asztalotokon, semmit sem értettetek meg.
PÉTER sértődötten: Hogy mondhatsz ilyet?
PÁL: És hogy vannak a drágalátos közösség tagjai Jeruzsálemben? Hányan vagyunk? Vagytok még annyian, mint tavaly ilyenkor, vagy többen is kiléptek végre?
PÉTER: A sok megtért miatt vagy ennyire elbizakodott? Nem kellene. Az embereket félrevezeted. Te elcsábítod őket, de meggyőzni valakit, hogy a vallásunk követője legyen, az más. Mi marad, ha elszáll a lelkesedésük?
PÁL: A gondoskodás bizonyossága...
PÉTER: Kevés.
PÁL: Péter, légy őszinte. Azt hiszed, hogy Jákob formális szigorától fog győzedelmeskedni a kereszténység? Ha így hinném, én magam is követném Jákobot.
PÉTER: Nem győzni kell, hanem megmaradni.
PÁL: Nem így gondolkodott a tanítónk, Péter!
PÉTER: Az én tanítóm! Te nem is ismerted!
PÁL: Elfelejted, hogy a damaszkuszi úton megmutatta magát nekem?
PÉTER: Ezt mondod te, de semmi okom elhinni. Akármelyik szélhámos tarisznyájában ezer ilyen mese van.
PÁL: A Jeruzsálemi Egyház elismerte a találkozásomat Jézussal, és jóváhagyta, hogy az Ő nevében keresztelhessek.
PÉTER: ingerülten: Nem tehettünk mást: a torkunkat szorongattad mindkét kezeddel. De azóta nem jártál nálunk, nehogy visszavonjuk.
PÁL: Akkoriban velem tartottál Péter.
PÉTER mérsékelten: Behálóztál a mesterkélt szavaiddal, csak így sikerült meggyőznöd engem.
PÁL: Nem én, azok győztek meg, akik megtértek!
PÉTER: Megtértek? Mire? A te vallásod nem a miénk. Egy nyitott vallás azonnal más vallás lesz.
PÁL: Amikor vége a kereszténységnek, az lesz a kezdete a végnek.
PÉTER: De addig még, mint egy telhetetlen szörnyeteg, lenyeletsz velük minden ünnepet, helyi babonát, szokást és idegen elméletet.
PÁL dühösen: Hogy lehet másképp meghódítani az emberek lelkét?
PÉTER: Nem tudunk megegyezni Pál. Jákobnak igaza van. Mert hűséges voltam hozzád, ellenálltam a határozatának, de azt látom, hogy a döntése megalapozott.
PÁL: Miféle határozat? Miről beszélsz?
PÉTER: Az Egyház döntése értelmében a tanításod eretnek és te egy csaló vagy. Megvonták tőled, hogy Jézus nevében prédikálj, téríts és keresztelj. Ezt tudatjuk a keresztény közösségekkel is.
PÁL: kábultan: Nem tehetitek meg!
PÉTER: Miért nem? Ki akadályoz meg?
PÁL: Nem rombolhatjátok le azt, amit annyi fáradsággal építettem ötven év alatt.
PÉTER: De igen! Soha nem voltál közülünk való. Soha! Ki engedte meg neked, hogy Jézus nevében beszélj?
JÉZUS HANGJA: Én engedtem meg!
Megjelenik Jézus, a színpad mélyén a lépcsőkön, a medence fölött.
PÉTER megdermed: Ki ez az ember?
JÉZUS lejön néhány lépcsőfokot: Nem ismered meg azt, akit megtagadtál, Péter?
PÉTER: Uram térdre rogy: Még nem bocsátottál meg?
JÉZUS: Hogy bocsássak meg, amikor azt látom, hogy a munkám ellen lázadsz. Én választottam ki ezt az embert! Menj el Jákob testvéremhez, és mondd meg neki!
PÉTER térden állva: Ne menj el! Hagyd, hogy még nézzelek, Istenem! Kételkedve: Vajon tényleg te vagy? Megöregedtél...
JÉZUS: Menj és mondd meg Jákob testvéremnek, hogy mindent, ami velem történt ezen a földön, meg kell írni egy könyvben, és szét kell szórni a hívek között. Pálra mutat: Ő csinálja meg ezt!
PÉTER egyre tétovábban: De honnan ismerné ő a cselekedeteidet, Uram? Nem volt velünk azokon a napokon...
JÉZUS ingerülten: Megint kételkedsz Péter! Vég nélkül megtagadsz engem! hirtelen a víz fölött kezd járni, ahogyan János tette korábban.
PÉTER arccal a földre borul: Kegyelmezz nekem, bűnösnek. Zavaromban kételkedtem! Bocsáss meg.
Jézus kimegy. Kis idő múlva Péter felkel a földről.
PÁL: Kelj fel... Isten megint elhagyott, mert hitetlen vagy Péter...
Péter zokog.
PÁL: Semmi lelkierőd. Az Isten rád bízta a nyáját, de te meghajoltál Jákobnak, és ezért kellett nekem jönni.
PÉTER: Miért lennék én hibás! Nem követtek! Jákobot követték!
PÁL: Jákob nem hiszi, hogy a Messiás a testvére volt. Nem látod, hogy a zsidók szinte minden nyomot eltüntettek arról, hogy Jézus a földön járt? Nem látod, hogy a pogány népekben van az egyetlen reménységünk?
PÉTER megtörli a szemét: Igazad van.
PÁL: Menj, és meséld el Jákobnak, hogy mit láttál itt. És ne álljatok többé az útjába. Összeölelkeznek.
PÉTER: Imádkozz értem, Pál. Téged Isten jobban szeret... kimegy. Belép Kerintosz.
KERINTOSZ: Elment a vendéged?
PÁL: Igen, tisztázódtak a dolgok.
KERINTOSZ: Kész a munka. Kijavítottam, és azt hiszem, hogy jó lett.
PÁL: Köszönöm. Ezt meg kell ünnepelnünk. Terítsünk asztalt, és mulassunk.
KERINTOSZ: Nekem semmi kedvem, de lehet, hogy a gyermekek örülnének...
PÁL: Tisztelj meg, kérlek. És hívd meg a nevemben szép Helénát is. Merem remélni, hogy elnézi egy öreg szerzetes fafejűségét.
KERINTOSZ mosolyog: Legyen. Megyek, és kiadom a megfelelő parancsokat.

10

A tanulók, Helána, Pál, Jézus, aki középen ül. Olyan ez a szín, mint az Utolsó Vacsora. Vidámság, csujogatások.

LUKÁCS: Hol van a mester... János!
JÁNOS: Ne kiabálj, itt vagyok...
LUKÁCS: Hol van a mester?
JÁNOS: Fönt, hagyd békén...
LUKÁCS: Menj, és hozd le.
MÁTÉ: Igen, menj és hozd le! Olyan jól szórakozunk!
HELÉNA: Kerintosz, hol vagy?
JÁNOS vállára teszi a kezét: Hallgass. Hagyd békén...
HELÉNA pityeregve: Jó van, de...
JÁNOS: Füvezett. Egyedül akar lenni.
MÁRK: Hagyd! Nagyon jól mulatunk nélküle is. Inkább tölts nekem italt, ha már mindent lekoppintottál tőlem!
LUKÁCS: Ez igaz, de az enyém jobb lett.
PÁL: Mindenkié jó lett. Gyertek, igyunk még egy pohárral.
MÁTÉ részegen: Igyál velem Mesélő! Szépen mesélsz!
MÁRK részegen: Ne légy szomorú Megváltó! A zsidók nem érdemelnek meg!
JÁNOS: Egy dolgot mondjatok meg. Ha ez a történet ennyire bonyolult, miért meséltétek el? Jobb lett volna, ha elejétől végig kitaláljuk mi. Komolyan!
LUKÁCS: Hagyd, ne kommentáld.
JÁNOS: Nem, de tényleg, a születés nélkül jobb lett volna...
PÁL egy poharat ad Helénának: Bocsáss meg, szép Heléna! Most elmegyek, és az életünk újra olyan lesz, mint előtte...
HELÉNA: Nem, nem akarok koccintani veled...
PÁL Jézushoz: Kérd meg te...
JÉZUS: Légy jó, bocsáss meg neki!
HELÉNA: Legyen!
PÁL: Mindenki koccintson mindenkivel... tölt nekik. Iszom az Akadémiára. Rendkívül tehetségesek vagytok. Nem találtam volna jobban nálatok... Igyunk tehát! Vivát Akadémia!
MIND: VIVÁT AKADÉMIA!
Isznak.
LUKÁCS: Jaj, éget! Beugrik a medencébe. A többiek összeomlanak a helyükön, Jézus és Pálon kívül.
JÉZUS megborzadva: Mi történik? Mi történik?
PÁL nyugodtan: Azt hiszem, valami nem stimmelt a borral. Összegyűjti a könyveket a színpad előtti asztalkáról, és egy zsákba teszi.
JÉZUS megrökönyödve: A borral?
PÁL: Szedd össze a dolgaidat! Megyünk!
JÉZUS Helénát az ölébe veszi: Szerelmem!
PÁL: Nem hallod, mit mondok? Megyünk, de gyorsan, gyere!
JÉZUS: Megmérgezted őket?
PÁL: Mit tehettem volna? Nem hagyhatom, nem derülhet ki, hogyan írták a Szent Könyveket!
JÉZUS: Mindennek vége... Az eljövetelemnek vége...
PÁL: Siess, nem hallod? El kell mennünk, mielőtt bárki idejönne!
JÉZUS: Ki jöhetne? Az eszedbe sem jut, hogy éppen én mondok el mindent?
PÁL elővesz egy tőrt: Nem mondasz el te semmit!
JÉZUS hisztérikusan nevet: Úristen! Engem is meg akar ölni.
PÁL: Igen, téged is megöllek, ha nem térsz észhez, és nem fogod meg a szád!
JÉZUS: Mi vagy te nélkülem? Egy hernyó! Én vagyok az Istened!
PÁL: Tévedsz! Az én Istenem ezekben a könyvekben van. Ez az Isten fog győzedelmeskedni, te csak egy ürügy voltál! Jössz, vagy nem, döntsd már el!
JÉZUS: Hová mehetnék? Mit ér a tanításom, ha téged, egy gyilkost, nem bírt megváltoztatni?
PÁL: Hagyd ezt, indulnunk kell...
JÉZUS: A vezeklés útja az egyetlen, amelyen mi ketten mehetünk...
PÁL: Legyen úgy! Hátba szúrja – Jézus összeomlik.
KERINTOSZ Megjelenik a lépcső tetején: Mi ez a zaj?
PÁL: Vártalak, mester...
KERINTOSZ letérdel, ölébe veszi Jánost, megcsókolja: Bocsáss meg, kedvesem! Bocsáss meg a tanárodnak, aki nem tudott vigyázni rád! Jézus testét látja. Hogy, megölted az Istenedet is?
PÁL: Nem volt mit tennem. Megijedt, és köpött volna.
KERINTOSZ: Micsoda balga Isten! Végül is, inkább összezavart, mint segített.
PÁL: Így van. Én fogom védeni az érdekeit, jobban, mint ő.
KERINTOSZ: Nos, mire vársz Prédikátor? Gyerünk, kezd el.
PÁL: Miről beszélsz?
KERINTOSZ unottan: Zsákutcába jutott a beszélgetésünk. Várom, hogy engem is megölj...
PÁL: Téged? Az egyetlen embert, aki megértett?
KERINTOSZ: Csak nem fogsz arra kényszeríteni, hogy túléljem mindazokat, akiket szerettem, és akik a felelőtlenségem miatt pusztultak el?
PÁL meghatódva: De, kérni fogom, hogy tedd meg ezt az áldozatot! Szükségem van az agyadra. Hagyd a (száraz) filozófiát, és segíts, hogy új ábrázatot adjak a világnak.
KERINTOSZ: Semmi kedvem...
PÁL: Van nekem elég mindkettőnknek.
KERINTOSZ kétségbeesetten: Nem ölnél meg végre? El sem tudod képzelni, mennyire elegem van a beszélgetésekből...
PÁL: Nem akarom, nem tudlak megölni... Gondold el, mennyire egyedül lennék utána...
KERINTOSZ: Istenem! Ezt is nekem kell megtennem... Mibe tetted a mérget? A borba? Felvesz egy poharat.
PÁL: Ne csináld ezt. Kerintosz iszik. Összeomlik: Kár! Végül is... Az Istent egy ember sem állíthatja meg az útjában, akármilyen bölcs legyen is. Elveszi a kéziratokat és kimegy.

Csend. Aztán az asztalterítő mozogni kezd, Jézus felkel és elindul. Magabiztosan megy, de a tőr kiáll a hátából a lapockái között. Helénához lép, ölébe veszi, leül.
JÉZUS: Ne félj! Ma este velem leszel a Paradicsomban!

FÜGGÖNY

(A fordítás illetéktelen, engedély nélküli, gazdasági célú hasznosítása tilos!)

buried

2011-01-28T00:15:00.005+02:00

Rodrigo Cortés remek filmet készített, amihez foghatót még nem nagyon láttunk. Iszonyú nyomasztó, feszült, izgalmas, sokkoló alkotás a Buried. A kisebb hibái ellenére is szinte csak jót tudok mondani róla. Aki tervezi megnézni, készüljön fel, hogy nem mindennapi élménnyel lesz gazdagabb és előtte menjen ki a fényre, mert szomjazni fog rá, a másfél órás játékidő alatt! Az alapötlet kiváló. Ezt vagy nagyon el lehet rontani, vagy egy iszonyú kemény filmet kapunk. A legfontosabb tárgy a koporsóban levők közül egyértelműen a telefon. Onnan tudjuk meg mi történt Paullal, mit akarnak az elrablói és mi a fontos valójában az amerikaiaknak. A lényeg annyi, hogy nem terroristákról, hanem „egyszerű” iraki bűnözőkről van szó, és pénzt akarnak kicsikarni hősünktől. Többet nem árulok el, ezt a filmet meg kell nézni - felkavaró klausztrofób kaland!

manamanah

2011-01-20T11:17:00.002+02:00

kiskakukk

2011-01-11T12:22:00.001+02:00

Komor és türelmes kezdet után burleszkbe oltott erotikát, mitologikus tájfilmet kapunk. A szituáció burleszkbe illő, hiszen a három főhős egyike sem érti a másik kettő nyelvét, s ezért úgy csetlenek botlanak egymás életében, akár Chaplin az "Aranyláz" kunyhójában. A történet erotikus, hiszen Anni, aki négy éve él férfi nélkül, magányosan, addig sertepertél bájos tündérként a szemérmes férfiak körül, míg nyilvánvalóvá nem válik, hogy ágyába kívánja őket csalogatni. S mitologikus tájfilmet látunk, hiszen fokozatosan kitárul előttünk Anni csodálatos világa. A lány a lappok ősi kultúrája szerint él, szinte középkori viszonyok között. A félszigetet, ahol háza áll, hatalmas tó és erdőség veszi körül, s rénszarvasok és halak kemény munka esetén megélhetést biztosítanak az ott lakó számára. Anni ha kell sámánná és kutyává válik, túlvilági szellemekkel harcol, hogy az életveszélyesen megsebesült katonákat visszahozza a halálból. A két férfi pedig egymással küzd, mert Iván még mindig nem érti, hogy hamarosan vége a háborúnak, és folyton gyilkos gyűlölettel tekint az SS egyenruhát viselő, ártalmatlan finn fiúra. Orosz film esetében kissé furcsálljuk ugyan, hogy épp az orosz hős, Iván a legnegatívabb és legkevésbé idealizált figura a többiekhez képest, de be kell látnunk, messze van már az öntudatos mozihős elvtársak megdicsőülésének kora. A "Kiskakukk" csendes békeüzenet a világ felé. Mint film rendkívüli élménnyé válhat azok számára, akiknek van türelmük kivárni a gyönyörű, bölcs és szórakoztató mese kibontakozását.

hanga

2011-01-06T20:09:00.000+02:00

cRazY

2011-01-03T01:21:00.001+02:00

boldog új évet

2011-01-01T12:00:00.000+02:00

szenzációs

2010-12-31T13:06:00.001+02:00

kívánj igazi ünnepet

2010-12-26T00:24:00.000+02:00

karácsony

2010-12-25T13:30:00.001+02:00

betlehem

2010-12-24T15:10:00.001+02:00

fényből sötétbe
szakadó fonál
vak hitem
tépett húrjait morzsolom
szíveim közt recseg-ropog
kétnapi tisztaságom
elhagyott a Látás, elhagyott a Hallás:
merre fénylenek glóriák?
hol csendülnek angyali szólamok?
nem keres az Isten
talál nyakamnál engedelmesebbet
mely lehajtja a fejet, miben a gondolat
nem kérdez, nem vár feleletet:
Isten! hová rejtetted
szívtérképemen Betlehemet?

(sz. k.)

kabaré

2010-12-23T16:10:00.000+02:00

bolha a fülbe

2010-12-22T16:29:00.002+02:00

kells titka

2010-11-21T00:35:00.003+02:00

A 9. században zajlódó történet főszereplője a tizenkét éves papnövendék Brendan. A városban, ahol él, a vikingek támadására készülve hatalmas építkezés folyik nagybátyja, Cellach apát vezetésével. Hamarosan a városba érkezik Aidan testvér is a vikingek elől menekülve, a titokzatos könyv, a Kells Könyve illusztrátora, aki beavatja Brendant a rajzolás mágiájába, és a fiút szánja a mágikus könyv befejezőjének, közben persze a vikingek is közelednek...
Aidan testvérrel együtt érkezik Pangur Bán, a filmtörténet egyik legkedvesebb és legstílusosabban megrajzolt macskája, aki végig segíti a fiút és segítségére lesz még az Erdő Szelleme is, aki úgy énekel, hogy még a hátad is beleborsódzik...

Egy elképesztően gyönyörű, egyedi látványvilágú animációs film. A Secret Of Kells csodálatos mese, csakis a műfaj legjobbjaihoz, pl. a mi Fehérlófiánkhoz mérhető.

a film :D

2010-11-01T00:11:00.006+02:00

spoorloos

2010-10-26T00:19:00.003+03:00

Hihetetlenül meglepett ez a film. Egy egyszerű thrillert vártam, de nagyon pozitívan csalódtam. Itt ugyanis nem az eltűnés és a nyomozás izgalma kerül előtérbe, hanem az azt kiváltó okok, a szenvedő férj és a bűnös lélektanának hiteles és egyben hátborzongatóan mély ábrázolása, mindez már-már Bresson filmjeinek fojtó atmoszférájával. Aki egy thrillerben nem a sok vért és a körömlerágás lehetőségét keresi, hanem az ember valódi sötét oldalára kíváncsi, annak ajánlott ez a méltatlanul elfeledett film. A Nyomtalanult több kritikus Hitchcock műveihez hasonlította. Való igaz, hogy Sluizer az öreg mester nyomdokain jár; apránként adagolja az izgalmat és hátborzongatóan ábrázolja a hétköznapokat. Bemutatása után kiemelkedő fesztivál- és kritikai fogadtatásban részesült.

2010-10-24T22:18:00.007+03:00

néha elgondolom, ha közelebb lennék ahhoz akit szeretek,talan már kifuttattuk volna a kapcsolatunkat...vagy nem... ki tudja...? - bár van aminek nem lehet a végére járni, és nem a közelség vagy a távolság miatt , hanem a kimeríthetetlenség, vagyis az emberben rejlő tapintat, józanság és kíváncsiság miatt nem... egyszerre vágysz valakire ,de távol is tartod magadtól, ez a titka az igazi kapcsolatnak, annyira vágysz rá, hogy teljesen befogadod, és annyira tartod távol, hogy ne sérüljön sem ő, sem te...

(f. a.)

szemekbe zárt titkok

2010-10-23T16:53:00.002+03:00

...suta gondolat, talán, de valahogy jóleső érzés fogja el az embert, amikor egy ilyen szerkezetű film végén konstatálja, hogy hiánytalanul megértett mindent: érezzük, hogy nincs minden az arcunkba tolva, nem adnak mankót minden fél méteren, a film számít a nézőre, tulajdonít neki mind érzelmi, mind értelmi intelligenciát...

tündöklő jeromos

2010-09-24T21:56:00.000+03:00

2010-08-27T00:09:00.003+03:00

„Valóban, az embernek, elfajulás és szellemi halál büntetésének terhe alatt, tilos aláásnia létének alapvető feltéleleit és felborítania a saját képességei és az azok gyakorlására szolgáló környezet között fennálló egyensúlyt, egyszóval: aláásni egyéni sorsát abból a célból, hogy egy újfajta végzettel helyettesítse.”

(Vakarcs Szilárd idézi Charles Baudelaire - t, Les Paradis artificiels (1860))

macskajáték

2010-08-21T19:51:00.005+03:00

közlöm, hogy

2010-08-15T11:53:00.005+03:00

a blogom szerkesztése közben, véletlenül , kitöröltem több tucat hozzászólást /az utóbbi nyolc bejegyzés összes kommentjét ( 279 drb. ) / ...elnézést, nem volt szándékos..., de: aki Gmail.com - os postafiókból írt, talán még visszateheti a sajátjait.

a ház nagysolymoson

2010-08-14T17:47:00.002+03:00

nagysolymos 2010

2010-08-14T17:37:00.007+03:00

hanga

2010-08-03T15:09:00.001+03:00

a forrás

2010-07-25T20:39:00.002+03:00

A történet három idősíkban játszódik: a XVI. században, ahol a spanyol felfedező az inkák titkát kutatja és az élet fáját keresi; napjainkban, ahol a fiatal orvos élete szerelmét próbálja kétségbeesetten megmenteni az emberiség örök ellenségétől, a haláltól; illetve a távoli jövőben, ahol a férfi a túlvilág kapuját keresi.

Nagyon intelligens, lélegzetelállítóan szép film az örök életről, összetartozásról és a halálról.

loFt

2010-07-23T12:24:00.007+03:00

erik van looy flamand reNDező filmje igazi klasszikus krimi/thriller, ebben a stílusban pedig elég erős mozi lett , megerősítve ezzel azt a tényt, hogy jó thrillert nem csak az amerikaiak tudnak csinálni. A csavaros és kidolgozott tÖRténet -ami az ilyen filmeknek az alapja- szinte végig remek, bár végén azért lesz némi bénázás. A belső terek és hangulat döbbENetesen profi, a színészek remekül hozzák a kidolgozott, bonyoluLT karaktereket, a zene ütős, fülbemászó. Nagyon is emberi drámák és játszmák zajlaNAk le a szemünk előtt, a nyugat-európai gazdag és belterjes kultúra felszíne alatt zajló zűrös kis dolgok kellemetlen és rEAlista ábrázolása jól sikerüLT. Szinte tökéletes thriller, remek színészekkel és európai haNGulattal, erősen ajánlott, főleg ha már harminc fölött vagy...

többet itt: http://www.loftdefilm.be/ - mert a trailer gyenge

2010-07-21T18:17:00.006+03:00

blindness

2010-07-17T21:53:00.001+03:00

Ez a film az első ember megvakulásával kezdődik, majd a járvánnyal együtt száguldozik tovább a várható, ám meglepően jól tálalt végkifejletig (még ha Danny Glover narrálása egy picit idegesítő is, és olyan mintha valami Ezópusz-féle tanmesét láthattunk volna). Nem kapunk választ arra, mitől vakult meg közel 6,8 milliárd földlakó, miért látják az örök sötétséget fájdalmas fehérségnek, és azt a kérdést is hiába tesszük fel magunknak, hogy miért éppen Julianne Moore karaktere az egyetlen, aki lát? Isteni küldetése van, hogy vak barátait Vergiliusz módján végigvezesse a földi poklon? Vagy csak szimplán immunis egy olyan betegségre, ami alapjaiban különbözik az igazi vakságtól? Nem fogunk válaszokat kapni, tényleg semmire. Olyan mintha a rendező és a forgatókönyvíró a film elején még fognák a kezünket, hiszen ők látnak, mi viszont vakok vagyunk, saját magunk fenntartására egyedül képtelenek. Aztán hirtelen, kábé 5 másodperc múlva magunkra hagynak, hogy érezzük mi is legalább olyan elveszettnek és a 'miért'-ek szempontjából vaknak magunkat, mint a szereplők.

Az operatőri munka külön figyelmet érdemel, zseniális vízió filmvásznon.

the Man Who Walked Around the World

2010-06-29T10:38:00.002+03:00

esek, esik eső

2010-06-27T12:27:00.010+03:00

Visszatérek ide, gondoltam, és abban a pillanatban ahogy eldöntöttem ezt, tudtam, hogy itt sem jobb, mint máshol. El kellene engedni, magamat, különben különös érzés, mert az ember a pénzhiánya miatt keres megoldásokat, vagy azért mert nincs senkije , nincsenek barátai, vagy mert nem elégedett azzal, amit csinál, nem szereti a munkáját, nem jó ahol lakik. Ezek a belső rendszerek, amelyek felügyelik, vagy éppen szabályozzák a mindennapok dolgainak a zökkenőmentes zajlását, az amikor egy tapodtat sem tudsz lépni, valójában ezek az igazi ördögök.

Ezeken felül van minden.

Visszatértem, és nézem, hogy a víz elmosott mindent, semmi nem maradt abból amire emlékszem. Nem baj, most legalább tisztán újrakezdhetem, nem mert semmi értelme, csak mert így jó, mindig az a fontos, hogy az ember hol ér el sikereket, feltéve ha a siker fontos egyáltalán, vagy számít az életben. Ezekben a dolgokban pokolian nehéz elkerülni azt, hogy ne legyünk érzelgősek, hogy száraz, külső szemmel szemléljük a világot, de ennél okosabban nem lehet csinálni, évek óta tudom, hogy rendkívül kockázatos lesz ez a visszatérés, újraépíteni mindent.

naked lunch

2010-05-27T21:29:00.002+03:00

William S. Burroughsnak, a beatnemzedék egyik jeles írójának leghíresebb regényéből, az 1959-es Meztelen ebédből,a kanadai David Cronenberg készített nem mindennapi filmet. A regényről tudni kell, hogy eddig gyakorlatilag megfilmesíthetetlen műként tartották számon, és talán pont ez lehetett az egyik oka annak, hogy Cronenberg szívesen elvállalta a rendezést. A végeredmény nem annyira a regény adaptációja, sokkal inkább az író életrajzának és a kábítószer hatása alatt írott műveiből áradó paranoiájának tablója lett.

1953-ban járunk New Yorkban, főhősünk pedig Billy Lee, aki igencsak távol áll a hős címtől: miután feladta írói ambícióit, egyszerű csótányirtóként keresi a kenyerét. Pontosan tisztában van a ténnyel, hogy a sárga rovarirtópor erős tudatmódosító hatással bír, ezért amikor a központban vételezett anyagok otthon gyorsan fogyni kezdenek, a feleségére kezd gyanakodni. Gyanúja beigazolódik: a sápadt Joan úgy szívja a port, mint a porszívó. Billy egyre kényelmetlenebb helyzetbe kerül, ezért felkeresi az ilyen anyagok specialistáját, Dr. Benwayt, hogy adjon ellenszert. Hiába minden, végül maga is rákap az anyagra, és egy Tell Vilmos játék során véletlenül fejbe lövi Joant. Távoznia kell az országból, mert mint kiderül, felesége halála egy felsőbb hatalomnak is érdekében állt. Billy elindul Interzónába, a tudatalatti iszlám kikötővárosába, ahol a múzsák szellemei szabad alkotásra buzdítják a művészeket.
Ebben a filmben minden akad, ami csak egy nyomasztó utazáshoz kellhet: csótánnyá alakuló írógép (aki valójában felsőbb hatalmak ügynöke), idegen összekötők fejcsápjából kinyert kábítószer, homoerotikus játékok egy torzóvá változott bionikus írógéppel, és a mindezeket összekötő és manipuláló érdekcsoportok, akik annyira arctalanok, hogy talán nem is léteznek.

A Meztelen ebéd több szempontból is kihagyhatatlan darab: Cronenberg zseniálisan ábrázolja az illúzióját vesztett művészlelket és az anyagok által újra felfedezett egyéniséget, ráadásul mindezt képes úgy tálalni, hogy egy percig sem lesz unalmas...legfeljebb egy kicsit gusztustalan.

isten

2010-04-24T23:54:00.004+03:00

a gyermekeink arcán tükröződik Isten
Isten a gyermekeinkben van
engedjétek Hozzám jönni a gyermekeket, ez nem véletlen elszólás

(a gyermekeink képeit nézegettem, és közben az agnus Dei - t hallgattam, http://janos1971.blogspot.com/2009/12/agnus-ei.html )

cölibáció

2010-04-06T10:12:00.004+03:00

Az Ecclesia Catholica hierarchiája és a világi hatalmak – a trón és az oltár – összefonódása évszázadokon keresztül lehetővé tette, hogy véka alá rejtsék a cölibátusba kényszerített papság természet- és törvényellenes szexuális kihágásait. Az elszigetelt és általában eltussolt vádemelések kivételével áldozataik csak az elmúlt harminc évben mertek panaszukkal egyre nagyobb számban előállni. A legsokkolóbb annak bebizonyosodása, hogy az egyházatyák (a Vatikán szankcióinak kitéve) nem vettek tudomást papjaik üzelmeiről, vagy ha igen, a „pedoﬁl” papokat áthelyezték más egyházközségekbe, ahol folytathatták a gyermekek, fiatalok megrontását.

Idézőjelbe tettem a pedofilt, mert nem látok semmiféle bizonyítékot arra, hogy ezek a papok vagy akár a többségük valóban ebben a pszichiátriai kórképben szenvednének.
Egyetlen ilyen beteget ismertem, akinek szenvedése nyilvánvaló volt. Mindent megtett a gyógyulásért: a rendszeres analitikus és egyéb terápiákon túl a legkisebb reményt nyújtó gyógyszeres kezeléseket is vállalta, tekintet nélkül a mellékhatásokra. Amikor nem bírta tovább, elutazott Bangkokba vagy hasonló helyekre, ahol voltak olyan szegény szülők, akik áruba bocsátották a gyermekeiket. Onnan aztán bűntudattal és öngyűlölettel eltelve tért haza.

A legborzasztóbb számomra az egyházi pedofíliában éppen az, hogy a napvilágra került esetekben nyomát sem látjuk a patológiából mindenáron kigyógyulni törekvő szenvedésnek. Inkább úgy tűnik, az elkövetők között vannak, akik papi jussuknak tartják, hogy akár védtelen gyerekeket használva kárpótolják magukat a cölibátus sivárságáért. És mintha püspökeik, akik tudtak a törvényszegésekről, de nem jelentették őket a hatóságoknak, egyetértettek volna velük – bár elhangzottak olyan védekezések, hogy a nagy paphiány miatt nem engedhették börtönbe kerülni azokat, akik ebben vagy más perverzitásban lelték örömüket.

Meggyőződésem, hogy a katolikus egyház azért szólt mindeddig pedofíliáról, mert el akarta terelni a figyelmet a cölibátus szerepéről ebben a devianciában. Az orvosi értelemben vett pedofil ugyanis érzi annak kényszerét, hogy időnként gyermekekkel fajtalankodjék még akkor is, ha normális házaséletet él. Méghozzá tipikusan nagyon ﬁatal, 4-5 éves gyerekekre vágyik, míg az ismert egyházi esetekben többnyire idősebb gyermekeket molesztáltak (ephebophil) papok.

A cölibátus természetellenes állapota azonban nemcsak kiskorúak megrontásához vezethet, hanem várhatóan más pótcselekvésekhez is, mert nemcsak a nemi kielégülés legtermészetesebb módját tagadja meg a papoktól. A társtalanság, a gyermektelenség-unokátlanság, a világból való, utódok nélküli eltávozás reménytelensége számos problémához vezethet. A gyermektelenség belejátszhat például a mások gyermekei iránti kompulzív vonzódásba, azok megrontásába is.

Jól tudjuk, hogy EGYES ( nem mindenik!) világi papok és püspökök nem élnek szerzetesi életet. A plébános és „házvezetőnője”, mint minden stabil kapcsolat, társadalmi szempontból elfogadható lenne, ha hozzájárulna a népesség fenntartásához. Nem így, ha egy pap szexuális viszonyt kezd bárkivel – nemre és korra való tekintet nélkül –, akivel bármilyen „lelki” tanácsadóivezetői viszonyba került. Azt ugyanis, aki hiszi, hogy a pap autoritása Istentől való, úgy megbéklyózhatja ez a hit, hogy éppúgy megerőszakolásnak kell tekintenünk a közösülést vele, mint ha hátra lenne kötve a keze.

Emlékszem, amikor gyóntatóm arról faggatott, paráználkodtam-e „magammal vagy mással”, majd azt kérdezte: „fiúval-e vagy lánnyal”. Akkor tudtam meg, hogy fiúval is lehet valamiféle szexuális kapcsolatot elképzelni. Elképzelni, mert a „paráználkodtam, atyám” bevallását követő „cselekedetben vagy gondolatban” kérdésre be kellett vallanom: „Csak gondolatban, atyám”, reménykedve, hogy így kevesebb ÜdvözlégyMáriával úszom meg a penitenciát – hiszen miközben a Szent Szűzhöz szóltam, hiába küzdöttem a gondolatok ellen, amelyek eredetileg bajba kevertek, és a templomban is megbizsergették az ágyékomat.

Csak felnőtt fejjel értettem meg, hogy a feltett kérdések messze túlmentek az eredetileg házasságtörést vagy más értelmezésben bálványimádást tiltó, helytelenül paráználkodásnak is fordított hatodik parancsolaton. És felvetődött bennem, milyen unfair kísértésnek teheti ki a cölibátusban élő férfit a szexus legintimebb kérdéseire is kiterjedhető gyónás – és annak szinte elkerülhetetlen erotikus hatása –, valamint az így nyert ismeret és kapcsolat nyújtotta lehetőség a felkeltett vágy kielégítésére.

A hírek szerint végre vannak, akik fel mernek szólalni a Vatikánban a cölibátus eltörléséért, ami száz évvel ezelőtt nagy lépés lett volna. A társadalmi fejlődés mai szintjén azonban már biztosítani kell a nők helyét is nemcsak a papok között, hanem az egész egyház életében, hierarchiájában. És már az Istent szolgálni akaró nőktől sem várhatják el, hogy feladják Isten adta szexualitásukat és az anyaság örömét a szüzesség misztikája nevében ma, amikor már nem áldozunk fel szüzeket az istenek megbékéltetésére. Megemlíthetjük itt az apácák kötelező szüzességi fogadalmának a talán még a papokénál is negatívabb demográfiai hatását is. A katolikus egyház mai szexusparanoiájára még rettentőbb példa lehet a gumióvszer használatának tilalma Afrika leginkább AIDS-fertőzött területein is, ami százezrek keserves halálát okozza!

A cölibátus eltörlése egymagában most már nem elég. Meg kell szabadítani a társadalmat mindazoktól a pótcselekvésektől, amelyekhez a papi nőtlenség az idők folyamán vezetett, és amelyek összességét cölibációnak nevezem.

Ide számítom a nők alábbvalónak tartását, kizárását az egyházi hierarchiából.

A pedoﬁlbotrány érthető módon eddig elkerülte hazánkat: nyilván egyetlen kárvallottnak sem volt bátorsága megszólalni, mint sokáig másutt sem. A bolsevik diktatúra püspöki kiszolgálása idején aligha remélhette bárki is, hogy az egyházatyák fellépnek szexuális kihasználása ellen. A feljelentőről pedig mindenki feltételezte volna, hogy a párt megrendelésére állt elő a váddal.

Az utóbbi húsz évben a magyar egyházak tanítása – a múltjukat kompenzáló jobbra fordulással – pártpolitikai állásfoglalásokat hangsúlyozott. Gondolok itt főleg a katolikus egyház összefonódására azzal a párttal, amelynek szárnyai alól az idő kerekét évszázadokkal visszafordítani vágyó ultranacionalista újpogányság kikelt. Félő, hogy ez a jelenség – és az elkerülhetetlen ütközés vele – teljesen eltereli majd az egyház figyelmét mindazokról a reformokról, amelyeket a cölibátus lebukása a Vatikánban megindíthat.

Ha nem emeljük fel a szavunkat, most sem érnek majd el hozzánk a morális válságából remélhetőleg kiemelkedő római egyház – immár talán valódi – megújhodást hozó reformjai.

( Bitó László )

mozarabic chant - alleluia

2010-04-04T01:24:00.000+03:00

egy feltámadás

2010-04-04T00:13:00.004+03:00

most harangoznak, többet mint kellene, tolakodnak vele, világgá kürtölik, hogy ez a feltámadás éjszakája, én erre ébredtem, erre sírt fel a gyermekem, harangoznak , hangfalakba üvöltik, hogy örvendezzünk, hallgatnának el, feküdnének le, gondolnák át, hogy miért kell éppen most harangozni, miért kell elviselhetetlen hangerővel bömböltetni a hangfalakat, csendesednének el végre, fognák vissza magukat, ne tolakodnának ezzel az ócska mellveregetéssel, lehetne ez is egy feltámadás

szegény Jézus, alig támadt fel, lehet ez a kiabálás zavarta meg igaz álmában , vagy tényleg Isten hozta vissza?

nagypéntek

2010-04-02T22:12:00.004+03:00

jézus egyedül maradt, majd meghalt, magánya elviselhetetlenné tette a létezést, jézus egyedül, egy Istennek sem jó így , egy Isten is belehal már, olyan könyörtelenek vagyunk

nagycsütörtök

2010-04-01T22:14:00.006+03:00

jézus búcsút vett a tanítványaitól és felkészült az áldozatra, mindent tudott már, tudta, hogy a szeretett emberei egytől egyig elhagyják, talán jános lesz az egyetlen, aki a végsőkig kitart, átadta nekik búcsúajándékait, testét és vérét, az átváltoztatás hatalmát, és elhagyta őket, a kertben leült, imádkozott,hideg éjszaka volt, félt, rettegés kerítette hatalmába, nem is tudta, hogy a megtapasztalt bűn, a kikerülhetetlen szenvedés, vagy a tanítványok hűtlensége fájt jobban

jézus kész volt meghalni

színésznő

2010-03-27T22:27:00.004+02:00

kékkel - sárgával burkolja magát
félarca maszk, a másik meztelen
valamitől mindig részeg
s kancsít

a könnye glicerin
fiatal mellén hét tőrdöfés
méreg az ajkán
minden este meghal
aztán vacsorázik

miért sikoltoz?
miért rántja le a csillagokat?
miért gyújtja föl a szobát?
miért hazudja azt, ami nincsen?

lángot evett
s ábrándokkal vajúdik
tombolva, kacagva
vérben szüli meg a sorsom, a sorsod
szent kettősség titkos csodája
szeretőnk, anyánk...(és néhány gesztus)

kosztolányi

pár - beszéd ( percek )

2010-03-13T22:19:00.001+02:00

A: Gondolatban most is ölelem Tarnyulát, nem tudok, nem bírok felejteni.
B: Ha van ízlésed, hát dugjad is, jaj, én már rég elfelejtettem volna.
A: Hát én is. De olyan szép volt a mosolya is. Igaz, hangos, de jól kever.
B: Jól kever egy f.... Akinek nincs lelke, baszni, az nem tud jól.
A: Hm, szóval akkor azért sikoltozik, hogy előkotorja a lelkét?
B: Persze, vagy pusztán azért, hogy elűzze a démonokat.
A: Nagyon találó. Meg aztán az milyen nő, aki másnap, hogy megtudja tőled, nem vagyok itthon, felhív egy pasit, és elmegy vele újévig, utána pedig Tunéziába, 2 hétig,se szó, se beszéd? Az ilyen nő sosem szeretett.
B: Az nem nő..., de én ezt tudtam.
A: Csak színlelt, de magának is színlelt. Amúgy, tudod, hol tévedtem?
B: Hol?
A: Amikor hiányzott, nem kellett volna felhívnom azzal, hogy fáj...
B: Persze.
A: Mert a filozófiája az, hogy megvárod, amíg a másik elgyengül, aztán eltöröd a gerincét, és tovább állsz, csakhogy ilyet szerelmes ember nem tesz.
Csak az, aki nem szeret. Aki pusztán játszik.

boldog

2010-02-09T00:18:00.003+02:00

én biztos nem alszom ma éjszaka, nem értem mi történt veled, miért nem beszélsz, mi van, hol vagy, csak a gyermekek veszik fel a telefont ha hívlak, én meg csak állok itt, dermedten, behavaz , ezek az esték, tudom, már soha nem érnek véget, mintha soha nem lennél itt, mintha mindig, mert csak érkezel, lóhalálában, majd rohansz vissza, hozzá, most meg legyötörsz, mert így aludni nem lehet, jól van, nem is akarok, melegre vágyom, pattogjon a tűz a kályhában, valahányszor eljövök hozzád a legkisebb elveszi a táskámat, elkéri a sálamat, a nyaka köré tekeri, a táskát a vállára teszi, futkározik a lakásban, boldog

hajnalban megébredtem, ott álltál az ablaknál, egy átlátszó, fehér, vékony nadrágban, szép feneked volt, csinos voltál nagyon, bőrőd szép, kívánatos, ez volt az utolsó kép rólad amit láttam, mert mire megébredtem, te nem voltál sehol, mire megvirradt csend is lett, mert az éjszaka nem tudtunk egymás karjaiban elaludni, mintha megsejtettük volna, hogy majd keresni fogjuk egymást, kétségbeesetten, a gyermekeink rég eltemettük, de ez a sok halál fényévekre, kimondhatatlan távolságokra űzött tőled

azt hittem ez valóság, de nem, itt minden kusza, elvont, sejtelmes, itt csak úgy létezel ha én is vagyok, ha kitalálom , hogy vagy, és hogy gyermekeink nagyon vidám teremtések, itt semmi sem fontos, nagyon jó mégis benne, minden, gyönyörű tél, mondtam, nem ér véget, most is havazik, hiába hívlak

véletlenül

2010-01-30T23:50:00.002+02:00

néhány napja nem jött be esténként, mindig arra hivatkozik, hogy sokat dolgozom, elfoglalt vagyok, nem akar zaklatni, közben meg látom, hogy egyedül van, bár a tegnap itt járt K . , vele sem volt olyan mint régen, nem is tudom mit akar, egyszer azt mondta, hogy csak ő és a gyermekei, így tökéletes is lenne, senki más maga körül, de mégis szerelembe esik, nincs mit tenni, elragadják a történések, mondatok, néhány gesztus, mint engem is persze, megtörténhet ezért vagyunk együtt, bár ezt mindig olyan nehéz, és furcsa kimondani, mert milyen együttlét ez, milyen ház, milyen otthon, milyen gyermekek, tele vannak ezek a napok szorongásokkal, méltatlankodásokkal, egyszerre elrohan minden időnk, majd csontig hatol a kín attól a fölöslegességtől amit érzek, hogy teljesen értelmetlennek tűnik néha minden, valami életben tart mégis veled

alig ismerlek, mondta, nem értem, felnőtt gyermekeink vannak, alig látlak, ezt sem, mintha szerepjátszás közben az ember megrekedne, olyanok ezek a mondatai, torzók, mert alig ismer, miközben egy emberöltő óta tart ez a tél, erre az évre tartogatott, bár ezt már leírtam, mégis közel egy évtizede ismer, hát hogyne lennének felnőtt gyermekeink, kérdem én

szimbiózis

2010-01-25T23:00:00.010+02:00

ma nézegettem a képeket a blogodon, gyönyörű gyermekeid vannak, azok különösen jók, a ház előtt, nyáron, mert szeretem a nyarat, a telet nem annyira, mintha ezeket mondta volna ma, miután ittunk egy pohár forraltbort, kimentünk a hóba, az egyik a nyakamban volt, a másik az ölemben, a harmadiknak fogtam a kezét, a negyedik elég nagy már , hogy sisonkázzon a jeges úton, aztán a kicsik is próbálkoztak, elcsúsztak, estek is nagyokat, mi közben ölelkeztünk, elbújtunk a házak mögé, ezek a gyermekek csak miután kiszaladták magukat vették észre, hogy mi sehol sem vagyunk, de nem is kerestek, szépen visszamentek a házhoz, csigalépcső vezetett fel a meleg szobába, aztán mi is vissza, de a tegnap nem, sehol semmi csigalépcső, mára mégis az lett, mintha nem is otthon lennénk, szerintem távol vagyunk a világtól, K . - tól, azoktól az emberektől akik egyébként sem értenek semmit abból, ami történik, itt mindenki azt hitte, hogy mi vagyunk a gyermekek szülei, ami igaz is volt, csak nem úgy , ahogyan ezt sokan elképzelték, hogy ő a feleségem, ami igaz, persze, vagy nem igaz, nem tudom, itt szabadok voltunk , boldogok arra a néhány órára, milyen furcsa, aki nem érzi, hogy a világtól elzártan , messze tőletek van élet, talán soha nem volt még elég bátor életében

mindenki alszik, hozzámbújt, én hátat fordítottam neki, egyetlen percre sem tudtam mély álomba zuhanni úgy ölelt, el kell telnie néhány hétnek még, hogy megszokjam, elfelejtsem azt ami volt, ne foglalkoztasson semmi a múltjából, vagy az enyémből, csak a gyermekek derűje hasson, ez a tél mert elhozta nekem őt, a nyár azokkal a szép képekkel, amelyekről a tegnap beszélt nekem, végre, már nagyon vártam, hogy meglátja a négy közül a kettőt, vagy azokat akik az enyémek, azt a hármat akiket ő szült nekem, vagy nekünk, magunknak, a világnak, fogalmam nincs hogyan lehet ezt megfogalmazni, a lényeg azon van mégis, hogy az embernek gyermeke van attól a nőtől akit szeret, szóval végre ezt is látta, mert én őt csakis velük együtt, összefonódva tudtam megszeretni, ezért lett mindegyik az enyém, ővele, vagy én az övé velük, ennél különösebb, megrázóbb, egyértelműbb gondolat, képzet, meggyőződés bennem nincs is, nem is lehet

kenyér

2010-01-18T10:17:00.004+02:00

ki kellett lépnem, túl sok volt ebből az utóbbi időben, megterhelőek ezek az esték, reggel úgy ébredek mint akit összevertek az éjszaka, zsibognak a végtagjaim, tenyerem forró, annak persze semmi nyoma, hogy bárki itt járt volna, nem lehet ,és nem tudom, ettől persze még annyi öröm ért az utóbbi napokban, hetekben, sokszor váratlanul, hogy nem is hiszem el, és ez mind nem fontos, a lényeg, hogy ma reggel mindennél jobb volt, a gyermekek aludt tejet ittak pirítós kenyérrel, a legkisebbiknek nagyon ízlett, a nagyobbak is szerették, aztán kimentünk, ő későn ébredt, nem is mondott semmit, megmosta az arcát, ezek talán a legszebb pillanatok, amikor ő nem beszél, annál többet viszont azzal amit tesz, megfőzi a kávét, kinéz az ablakon, mosolyog, mi játszunk, futkározunk az udvaron, és minden lelassul, minden pillanat egy befejezhetetlen perccé tágul, ezekben van benne az élete, rájöttem

itt már semmi, ennek mintha itt lenne vége, annyi sok mintha, talán, végülis, de sosem lesz vége

közös

2010-01-14T23:11:00.004+02:00

az éjszaka rosszul aludtak a gyermekek, félóránként megébredt valamelyikük, sírdogáltak, nyöszörögtek, szétmászkálták a szobát, ő talán le sem hunyta a szemét, fogalmam sem volt, hogyan jelezzem neki, mennyire együttérzek vele, mennyire szeretem, csak feküdtem bambán, ha bármelyik gyermek átmászott az ágyamra, magamhoz öleltem, kértem , addig amíg magamnál tartom, leglább aludjon egy kicsit, szinte egész éjszaka nem aludtak semmit, így én sem, csodáltam , mindezek ellenére derűs maradt, megszépült ebben a hajnali órában, bár folyton arról panaszkodott, hogy így kialvatlanul nem szereti magát, nem szép, én meg soha nőt szebbnek nem láttam, mint most őt, amikor a gyermeke mellett virraszt hajnalig, bármit megtettem volna érte, magammal vittem volna a gyermekeket, szépen, halkan szállingózó hóban, hajnali sétára, csak aludhasson

reggel kivittem őket, fölmásztunk egy dombra , ráláttunk a házra, nem is tudom miért olyan nehéz leírni azt a boldogságot amit akkor éreztem, amikor a házat néztem, a gyermekeket, amikor megittuk a reggeli kávénkat, és összeszámoltuk, leltároztuk magunkban, hogy vajon melyik gyermek honnan való, melyik elmúlt szerelem gyümölcse éppen a legkisebb, vagy a középső kislány, a göndör hajával, és miközben ezen gondolkodva egyesek borzalmakat szültek agyukban, mi kuncogtunk magunkban, néha úgy mosolyogva egymásra, mint akik mindezek ellenére képesek voltak nagyon szeretni egymást

sokat havaztunk, sokat voltunk együtt az utóbbi időben, hinni sem merem, hogy valami megváltozott, szerethető lett az is, hogy fogalmam nincs miért vagyok vele, miért itt, és miért a közös gyermekeinkkel

képek

2010-01-12T00:01:00.004+02:00

folytatjuk, ugyanott, sokat mosolygott az utóbbi időben, sokszor hamis, fáradt volt az arca, miközben mindent elrejtett volna, láttam, hogy erőlködik, nagyon magára figyel amikor beszélünk, nehogy eláruljon mindent, azt is aminek még nincs itt az ideje, bár ha tudná, hogy engem egyáltalán nem érdekel az, hogy milyen titkokat tartogat még, mert pontosan tudom, hogy az ember, ha nem őszinte csak önmagát csapja be, ennek ellenére akkor is mosolygott , amikor zokogott volna, én nem szóltam, nem akartam kibillenteni nyugalmából, mégha olyan kínos is volt, ma sokat olvastam, egy mesét a gyermekeknek, egy csigáról, egy nagyobb házat szeretett volna magának, szebbet, azt viszont már nem bírta volna el, így is elég lassú, hát még a háromszoros házzal a hátán, aztán játszottunk a karácsonyi ajándékokkal, a legkisebb azt kérdezte, vajon miért törött el máris az autója, mondtam mert gyenge, rossz minőségű, erre ő, hogy akkor miért hoz neki az angyal ilyen játékot, erre már nem tudtam válaszolni, csak mosolyogtam rá, ennyire szép, őszinte mondatot ritkán hall az ember, ritkán él, ritkán érzi, hogy szeretik, szerethet

mert ilyen az angyal, néha nem válogat, néha csak jön, mert jönnie kell, semmit sem kapunk, benéz, hoz valamit a télből, hideget, havat, jégvirágokat, egyetlen pillanatra őszinték lehetünk, ő is az, nem titkolja, hogy ez a ház lassan az élete, semmi más nincs ezen kívül, csak a gyermekek, én itt, szánalom, mennyire a kedvében járnék, hogy csak néha nagyon boldog legyen, így aludtak el, szinte minden este, nekem kissé fájt a fejem, ha aludnék, legalább nem érezném, a konyhában ült közben, valami képeket nézegetett, szerintem megint K . , vagy a barátnői, vagy a hegyek, vagy a gyermekei, nem szólt, ma különös, síri csend volt a házban, nem evett, megöntözte a virágokat, aztán lefeküdt, mintha, hallottam , hogy bemegy a szobába, magára húzza a takarót, éjfélre járt

nem tudom hogy kerültem a földre, a konyhában feküdtem a padlón, a képek szeretszét mellettem, aludtam egy kicsit, nem tudtam felkelni, tényleg, emeltem a karom, nem lehetett, a lábam, azt sem, a fejem sikerült megemelni, hátranéztem, víz állt a szobában, a gyermekek mélyen aludtak, egy arasznyi víz öntötte el a szobát, a képek egy része, mint valami papírhajók, vagy emlékek úszkáltak a víz felszínén

elég idő

2010-01-10T16:02:00.007+02:00

egy otthon varrott hámba tettem a legkisebbiket, megpucoltam a lovat, felnyergeltem és kimentünk lovagolni, egy messzi erdőbe, ebben a tavaszi levegőben, előbb csak lassan, sétálva, majd kissé szorgalmaztam a tempót, nem nagyon kellett , a lónak kedve volt menni, a sarkantyút, pálcát nem kellett használnom, néha vágtáztunk is, bár inkább sűrű erdőket jártunk, ott nem lehetett, a kicsi gügyögött a hátamon, néha nyekerészett, aztán nevetgélt, szerette nagyon a lovaglást, élvezte ahogy rugózik a hátamon, én a lovon, a ló a réten, eső áztatta avaron, olvadt hó nyomai itt - ott, kidőlt fák, téli - tavaszi színek, illatok, olyan csendben jártunk , mintha egy szőnyegen lépdeltem volna, éjszaka, egy szobában, hogy nehogy felébresszek valakit, aki éppen alszik, az erdő is aludt, semmi zaj, semmi zörej sehol, a szél nem fújt, eddig sok állattal találkoztam lovaglásaim közben, most mintha kiürült volna az erdő, vagy elhagyták volna az állatok, láttam magunk ebben a tájban, a fák sűrűjében, a gyermekkel a hátamon, ezt a gyönyörű lovat, testünk folyamatos érintkezésében egy szenvedélyes hármast alkottunk az illatos erdőben, a testek ilyen érintkezése mindig Istent juttatja eszembe, valami nem ismert, nem kedvelt szakralitás, a lóval, a természettel, azzal a gyermekkel, aki a hátamon csüngött, a fák lombjai túlságosan lehajoltak, talán a hó nyomta le , ezért néha rá kellett jól hasalni a ló nyakára, hogy az ágak ne tépjenek bele a hajunkba, ne csapjanak arcon, első délelőtt nélküle, ez járt a fejemben

hogy milyen férfi kell neki, mert ez a K . szereti, azt mondja, szereti a gyermekeit, ez a K . fát vág ha kell, felszántja a földet, keveset beszél, még kevesebb a fantáziája, semmiről sem tud semmit, de tényleg, ennyire száraz, üres embert én ritkán láttam, nem olvas mesét, ez vagy pofozza a nőt, vagy dugja, néha ennyit látok K . - ból, és sokszor meggyőződtem, hogy igazam van, mégis szeretik, vagy lehet hogy éppen ő szereti, szenvedéllyel, szeretettel, kívánja, miközben nem beszél semmit, csak pénzt ad, és arra nem gondol egy percig sem, hogy meghalunk, és ez nagyon nem mindegy, hogy a lelkünkkel mi lesz, hogy miért voltunk amíg voltunk, ezekről az életünket nagyon meghatározó gondolatokról K . nemhogy nem beszél , hanem még eszébe sem jut, engem is szeret, mert én más vagyok, de pokolian fárasztó tud lenni ez a másság annak, aki önmagát sem ismeri, nemhogy ezt a más férfit befogadja

sokáig hurcolt a ló bennünket, ez a legkisebb is elaludt a hátamon, hazafelé tartottunk amikor egy lovasszekéren egy ember tartott felénk, messziről meglátott és megállt, bevárta amíg odaérek , köszöntött, én is őt, jó húsban van a ló, mondta, mert látta ő nagyon rüdegen is, mondtam igen, tudom, nem kapott elég takarmányt, meg zabot, még talán vizet sem, aztán azt kérdezte, alszik a gyermek, mondtam igen, alszik, békés, viszem haza, várnak, vár a többi gyermek, és vár ő, ha eddig nem ment el újra , nagyra kerekedett a szeme, nem szólt semmit, rácsapott a lovára és elhajtott, talán én is ezt tettem volna, ha ilyet hallok

hazaértünk, van elég idő , kedvesem

az a ház

2010-01-09T12:26:00.006+02:00

mintha mindig vasárnap lenne, vagy ünnepnap, bár pontosan érzékeltem az ünnepek napjait, illatát, éreztem minden más olyankor, sűrűbb az ünnep minden napja, ezek a hétköznapok is olyan furcsán telnek, fogalmam nincs, hogy milyen napokat élünk, hányadikát, éppen dél van, aztán este, néha az elviselhetetlenségig hosszúra nyúlnak az éjszakák, máskor egy pillanat az egész, egy emberi élet óta élek vele, szeretem, másszor csak idegen, aki néha benéz, vagy akivel néha találkozom az utcán, vagy éppen az újdonság örömét adja, az ölelésében egy más világot, a lényeg talán az, hogy elég néhány perc, és teljes lényemmel ott lehetek, bárhol végülis, bármikor, most gyümölcsteát iszunk, ha körülnézek nem is az a hely amit már megszoktam, rettegek ezért körülnézni, ez egy belső tér, annyit látok egy ház, de kissé zavarosan díszített, egymás mellé nem illő bútordarabokkal, színekkel, ez nem az a ház, ide csak betértünk, nem is érdekel semmi, csak az illatos tea, csak őt nézem, sokat kellett jönnünk míg ideértünk, lehet , hogy kávét innék mégis, de jó a tea

estére mégis hazaértünk, átfázva, mert ott hideg volt, fújt a szél, havazott , a gyermekek vártak, a nagyobbak ügyelnek a kisebbekre , szépen , egymás mellé feküdtek, vacsoráztak, a nagyobbik kislány kisfiának érzi a legkisebb fiút, gyönyörűség azt nézni, mennyi törődés van bennük, játék, azt hiszem, ha néhány napra magukra hagynánk őket, tökéletesen ellennének, főznének, takarítanának, fát vágnának, befűtenék a házat, mert ez az ők titkuk, megértettem végre, a gyermekek tudnak titkot tartani, és sokszor okosabbak mint mi, és persze, gyermekek között élni a legtöbb mi kellhet egy embernek, lehet, ezért is szeretem őt, mert annyi gyermek van körülötte, a gyermekeit szeretem benne, de ezt annyira nem tudom biztosan, amennyire azt sem, hogy miért vagyok itt, milyen napunk van, maradhatok - e, vagy magamra hagy éjszaka, ő elmegy, és tudom ha nem menne, másnap költözhetnék, ezt sem vennék észre, ahogyan azt sem , hogy itt vagyok most

nem ment el, kiment a konyhába, a legkisebbet az ölembe tette, nem tudott elaludni, kérte maradjak vele, amíg elvégzi a dolgát, én átvittem a szobába, letettem az ágyba, melléfeküdtem, mosolyogtam neki, beszéltem hozzá mély, halk hangon, lassan elaludt, elképesztően nyugodt voltam ezen az estén, biztos megérezte, magába szívta a szoba csendjét, annak az embernek a nyugalmát, aki értük él

vér

2010-01-08T16:59:00.005+02:00

szerintem K . azért ilyen közömbös, hideg, tartózkodó és ritka, mert pontosan tudja, hogy a négy gyermek közül kettő biztosan nem az övé, hogy kié azt én sem tudom, csak ő, és erről K . - nak soha nem beszélt, de néha nem is kell, az ember megérzi azt, ami foglalkoztatja, annak a titka, nem kell mindent kimondani, fölösleges, úgyis tudják egymásról hányadán állnak, vagy ha nem tudják, hát ugyanaz, minden olyan üres, lelketlen, hideg, mint ez a tél, vagy a jégvirágok az ablakomon, és akkor én ideköltöztem, vagy itt jártam, járok egy ideje, ezek között a titkok között, ha belesek esténként a szobájába - amikor éppen nem hív maga mellé - , akkor sír, keservesen, mélyen, ilyenkor megsajnálom, elhiszem neki, hogy kettőjük közül inkább K . a kegyetlenebb, az, aki minekutána nem tud semmit, nem tudja hány gyermeknek a vér szerinti apja, nem is érdekli, ez azért kegyetlenebb minden másnál, az érdektelensége, az ünnepapukasága, hogy néha néhány százast letesz az asztalra, majd továbbáll , közben meg szereti a gyermekeit, ezt ő mondja, ő meg attól van elragadtatva, hogy ez mennyire így van, hogy még életében nem látott férfit aki ennyire szeretné a saját gyermekeit, még akkor is ha azok nem élnek vele

néha azt érzem, már korábbról kezdtem írni ezeket a történeteket, mint ahogy azok megtörténtek volna, mintha az írás, vagy a fejemben megszülető mesék váltak volna valóra, és nem fordítva, akkor érzem ezt, amikor magához hív, félig nyitott, félig csukott a szeme, és mosolyog, közben meg arról beszél, hogy K . ezt nem venné jó néven, az a K . aki nem törődik vele, sem a gyermekeivel, a lényeg az, hogy megelevenednek a történetek, egyszercsak elindulnak, élik a saját életüket, a kihűlt kályhák, régi bútorok és néhány gyermek között

legutóbb kávét főzött, jó lett volna tej is hozzá , mondta, igen, amikor iszom, én is tejjel iszom, legutóbb rosszul lett, valószínűleg azért , mert keveset alszik, néhány órácskát csak , forgolódik az ágyában, teljesen leizzad, remeg, rosszullét környékezi, én ilyenkor átlépek hozzá, átölelem, hogy vigyázzon magára, pihenjen többet, kiviszem a levegőre, hátha így jobban lesz, annyira nem tudta, hogy mit csinál egyszer, hogy megharapta az ajkam, ez nagyon fájt, éreztem a vér ízét a számban, de aztán jól aludtunk, valami nyolcig, ébredtek a gyermekek,én kiléptem tejért a kávé mellé

tűz

2010-01-03T01:04:00.005+02:00

ki kellett mennem fát tenni a kályhába, lehűlt az idő, és ha most nem teszek, éjféli kettőkor, reggelre nagyon kihűl a szoba, a gyermekek megfáznak, bár hozzászoktak már ehhez a cudar időhöz, én kevésbé, minden reggel didergek, fázom, a jégvirágok az ablakomon, vastag, lúdtoll dunyhám van, simára vasalt fehér lepedő, magas falak a szobámban, vagyis nem is az én szobámban, ebben csak alszom, valameddig, amíg elvisel, itt enged lenni, vagy amíg meg nem jelenik K. , meg nem bánja mindazt amit tett, és nem költözik vissza hozzá, a gyermekekhez, nem is tudom, melyik gyermek az övé, a négyből hány, lehet kettő az enyém, kettő az övé, vagy három az övé, egy az enyém, három az enyém, hány az övé, van - e valami köze a gyermekekhez, de ugyanezt megkérdezhetem önmagamtól is , sőt , kinek mi köze itt egymáshoz, ezek a falak lennének csak amik összekötnek, néhány bútordarab, ez a folyton lopakodó hóhullás, semmit sem lehet tudni, amit meg igen, az jó, hogy minden reggel itt ébredek, jégvirágok, álmok , kávéillat

éjszaka fények égnek, megvilágítják az utcákat, néhány ember hangoskodik, valami mulatság van a faluban, újévi bál, vagy nem is tudom micsoda, idehallatszik , forgolódom az ágyamban, nem tudok aludni, kilépek a szobából, átmegyek a gyermekekhez inkább, az ő álmuk álmot hoz nekem is, gondoltam, de előbb a konyhába, ittam egy kis vizet, megnéztem a kályhát, bementem a szobába, mindenki aludt, de ő sehol, sem a gyermekeknél, sem a másik szobában, sem abban ahol én alszom, hová tűnt , éjszaka, télvíz idején, nem tudom meddig fogom bírni, most virraszthatok hajnalig, mert aludni nem tudok, míg nem fekszik mellém, nem ölel át, istenem, folyton ez, szinte naponta végig kell élnem ezt, ő meg szabadon szárnyal, mosolyog, szeret, tombol

tényleg hajnal lett mire megérkezett, pirkadat inkább, már nem mulattak az emberek sem, megébredtem, kiszöktem az ágyból, ott állt az ajtóban K. - val, megölelték egymást , talán csókolóztak is, aztán bejött a házba, hideg lett addigra, kimentem fát tenni a tűzre, addig K. már sehol, eltűnt, itt volt egyáltalán, nyirkos reggelre ébredtem, nem is ő hatott rám igazából, mint ez a reggel, valamilyen boldogságot éreztem, az is öröm csupáncsak fát tenni a tűzre, hazavárni, aludni vele, ha lehet...

álmodtam, míg ő távol volt, de az álmainkra nem mindig emlékszünk